Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
születési évét, vallását és nemzetiségét, családi és vagyoni állapotát.47 A listán közölt adatokból kitűnik, hogy a 65 személyből ketten német, egy pedig orosz nemzetiségű volt, a többiek valamennyien magyarok.48 A zentai Városparancsnokság illetékességéhez tartozó terület más településein is súlyos atrocitások érték a magyar ajkú lakosságot. Az ókanizsai Népőrség parancsnokának november 10-ei jelentése szerint 20 „vérengző” magyart tartottak fogva a börtönben.49 További sorsukra vonatkozóan a kutatott iratanyagban nem találtunk adatokat, de ismeretes szomorú sorsuk.50 Zentához hasonlóan Moholon is 1944. november 9-én hajtották végre a kivégzéseket. A moholi Népfelszabadító Bizottság 1944. november 16-ai keltezésű bizalmas jelentésében megküldte a zentai Városparancsnokságnak a „likvidált háborús bűnösök” listáját. A jelentés késlekedését azzal indokolták, hogy a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság nem adta le időben a lajstromot, amely a 118 kivégzett személynek csupán a vezeték- és keresztnevét tartalmazta.51 A kutatások alapján megállapítható, hogy a november 9-én Moholon kivégzettek valamennyien magyar nemzetiségűek voltak.52 A Népőrség parancsnokának jelentése szerint 1944. november 19-én Martonoson járt Vasiljev politikai biztos, a „...horgosi büntetőexpedíció tagja...” Vasiljev ígéretet tett arra, hogy „...megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy végrehajtsák valamennyi ház átkutatását a fegyverek és az egyenruhák - legyenek azok magyar vagy jugoszláv eredetűek - összegyűjtése céljából, de csak a Zentai Városparancsnokság jóváhagyásával.”53 A Népőrség parancsnokának november 19-ei jelentése szerint 23 magyart tartottak fogva a börtönben.54 November 20-án a XIII. Vajdasági Brigád I. zászlóaljának két százada razziázott a község területén: elrejtett fegyverek és katonai felszerelés után kutattak, amihez a helyi Népfelszabadító Bizottságtól kaptak segítséget.55 A „büntetőexpedíció” útja Horgosról Martonosra vezetett, ahol - a martonosi Népőrség parancsnokának november 22-ei jelentése szerint - „... végzett 25 vérengző magyarral, megsemmisítették őket”.56 A jelentés semmilyen adatot nem tartalmaz a kivégzettek személyazonosságára vonatkozóan, még a neveket sem. Az ÓZNA által összeállított lista 39 kivégzett nevét tartalmazza.57 A későbbi kutatások igazolták, hogy valamennyien magyar nemzetiségűek voltak.58 47 TLZ F. 109 12. d., sz. n. (lásd 80 sz. dokumentum). 48 Bővebben lásd Szloboda. 49 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 129/1944 (lásd 14. sz. dokumentum). 50 Bővebben lásd Forró Lajos: Jelöletlen tömegsírok Magyarkanizsán, Martonoson és Adorjánon. Szeged, 2007. (A továbbiakban Forró.). A kivégzettekről az ÓZNA által összeállított névsort lásd Kásás, Aleksandar: Madari u Vojvodini 1941-1946. Növi Sad, 1996.166. (a továbbiakban Kásás.) 51 Mészáros, 80-81. old. TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 267/1944 (lásd: 31. sz. dokumentum). 52 Baranyi István: Mohot rendezett tanácsú nagyközség - mezőváros. Zenta, 2008. 289-315. 53 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 260/1944 (lásd: 30. sz. dokumentum). Horgoson 1944. november 20-án hajtották végre a kivégzéseket, bővebben lásd Mészáros. 62-64. 54 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 259/1944 (lásd 29. sz. dokumentum). 55 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 225/1944 (lásd 21. sz. dokumentum). 56 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 277/1944 (lásd 32. sz. dokumentum). 57 Kásás, 167. 58 Bővebben lásd Forró. 14
