Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)

A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között

A népőrség a letartóztatásokat feljelentések alapján is végrehajtotta, valószínűleg külön parancs nélkül is, amit a városparancsnok november 4-én szigorúan megtiltott.37

A Népfelszabadító Bizottság úgy határozott, hogy a gyanúsítottakat letartóztatják, az ügyek kivizsgálására bíróságot szerveznek, amely majd ítélkezni fog.38 Később - feltehetően felsőbb utasításra - eltekintettek a bírósági eljárástól.

A feljelentések alapján a gyanúsítottak nevével névsort állítottak össze, amelynek alapján a népőrség letartóztatta őket. Voltak olyanok, akiket nem találtak, de egyesek - mivel nem érezték magukat bűnösnek - önként jelentkeztek.39

A gyanúsítottakat a népőrség fogdájába zárták, itt zajlottak a kihallgatások is. A vallatások során többeket súlyosan bántalmaztak.40

A visszaemlékezések szerint a Népvédelmi Ügyosztály41 vajdasági főnöke, Petar Relic42 mindössze három emberét küldte Zentára - a helyi népőrség közreműködésére számítva -, hogy a kivégzéseket végrehajtsák.43

A letartóztatottak sorsáról a civilekből és partizánokból álló bizottság döntött. Az egyik túlélő, akit nem találtak bűnösnek, visszaemlékezése szerint a bizottság munkája a következőképpen zajlott: „...az asztalnál ülők szerbül beszéltek egymással, amiből én egy szót sem értettem. Csak ennyit mondtak az őrnek: „Mozse.” (Lehet.) Ez az életet jelentette, amint az később kiderült, de abban a pillanatban én ezt nem tudtam, és nem is érzékeltem. - Akinek azt mondták: „Ne mozse.” (Nem lehet.) - az jelentette a halált!”44

A bűnösnek minősített embereket átkísérték a Városháza udvarán lévő járásbírósági fogdába. November 9-ről 10-re virradó éjszaka kettesével felsorakoztatták őket a fogda folyosóján, és kezüket dróttal összekötözték. Ezután az egész csoportot egy hosszú kötélhez kötötték, majd fegyveres kíséret mellett a hídra vezető vasúti töltés irányába indították őket. A visszaemlékezések szerint a menetből - habár többen próbálkoztak - mindössze két embernek sikerült a sötétséget kihasználva megszöknie és eltűnnie az esős éjszakában.45 Vesztőhelyként az árvízvédelmi töltés és a folyópart közötti erdő elején kiásott lövészárok lett kijelölve - itt tarkólövéssel végeztek a csoport valamennyi tagjával. A holttestekre vékony földréteget szórtak. Egyes források szerint, a következő napokban, amikor híre ment a történteknek, egyes hozzátartozók kihantolták a holttesteket, és a temetőben helyezték örök nyugalomra.46

A Zentán kivégzett 65 emberről a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság névsort állított össze, amely tartalmazta a kivégzettek vezeték- és keresztnevét, születési helyét,

37 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 71/1944 (lásd 9. sz. dokumentum).

38 Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva. Budapest, 1995. 72-73. (A továbbiakban Mészáros.)

39 Szloboda, 151-152 .

40 Szloboda, 126., 154., 168-169.

41 Odeljenje za zastitu naroda (ÓZNA).

42 Relic, Petar (Krcedin, 1913 -?). Befejezte a jogi egyetemet, 1940-től a JKP tagja. A háború után jelentős politikai tisztségeket töltött be.

43 Mészáros, 76.

44 Szloboda, 117.

45 Szloboda, 222-223.

46 Szloboda, 314.

13