Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 1. (Szeged - Zenta, 2011)
A Zentai Városparancsnokság működése 1944. október 20-a és 1945. február 15-e között
felsőbb parancsnokságtól érkezett utasítás értelmében a népfelszabadító bizottságot újjászervezték a magyar tagok kizárásával, noha mindannyian meggyőződéses, kipróbált kommunisták voltak.23 A városparancsnokság éjszakai elsötétítést és kijárási tilalmat rendelt el, amit a lakosság nem tartott be következetesen. Ezért a városparancsnok erélyesen felszólította a lakosságot a rendelet betartására, és kilátásba helyezte, hogy az őrség adott esetben fegyvert fog használni.24 Később a kijárási tilalmat az este 20 óra és a reggel 5 óra közötti időszakra korlátozták.25 A térség lakosságának mozgási lehetőségét október végére jelentősen korlátozták: a törökkanizsai Városparancsnoksággal egyetértésben megtiltották a Tiszán való átkelést. A Bánátba való átkelés kiváltságát külön engedélyhez és garanciához kötötték, amit csak a kettős birtokosok kaphattak meg.26 Erre a lépésre bizonyára azért volt szükség, hogy visszaszorítsák a menekülni szándékozók arányát. A magyar lakossággal szembeni hátrányos megkülönböztetés egyre fokozódott: az eddig kétnyelvű helyi újság már csak szerb nyelven jelenhetett meg, a plakátok és hirdetmények is csak szerb nyelven láthattak napvilágot.27 A katonai parancsnokság megtiltott minden személyes bosszúállást, a magyaroknak viszont megtiltották, hogy elhagyják a város területét.28 Akárcsak a Népfelszabadító Bizottság, a zentai Városparancsnokság is nagy hangsúlyt fektetett a közrend megőrzésére, és a magántulajdon védelmére. Ez, a kialakult helyzetre való tekintettel - háborús zűrzavar, átvonuló szovjet és jugoszláv katonai alakulatok, elhagyott házak, üzletek, tanyák, beérkező menekültek - nem volt egyszerű feladat. A közbiztonság és a közrend megőrzésében elsősorban a népőrségre támaszkodtak, amely már az impériumváltás első napjaiban megalakult, és amely a katonai közigazgatás bevezetésével reguláris katonai alakulatnak minősült. A népőrségnél már október hónap folyamán több átszervezést foganatosítottak, amelynek során igyekeztek kiszűrni a nemkívánatos elemeket.29 Kezdetben - különösen a falvakban, ahol egyáltalán nem, vagy csak csekély számban éltek szlávok - az alakulatoknak magyar tagjai is voltak. A városi alakulatból a nem szerb nemzetiségűeket már október közepén eltávolították, de a falvakban - mint Dusanovo (Zentaőrs) esetében is - erre csak a hónap végén kerülhetett sor.30 A Zentai Népőrség átszervezésére 1944. november elején született javaslat. Egy századnyi alakulatot kívántak felállítani, amit 160 hadköteles mozgósításával érhettek el. A parancsnokság mellett ki- és bejelentkezési, szabálysértési, igazolványokat kiállító, és az átutazó személyeket nyilvántartó részlegek működését is előirányozták.31 24 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 75/1944 (lásd 10. sz. dokumentum). 25 TLZ F. 109 4. d., ikt. sz. 431/1944 (lásd 37. sz. dokumentum). 26 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 35/1944 (lásd 4. és 5. sz. dokumentum). 27 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 41/1944 (lásd 6. sz. dokumentum). 28 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 71/1944 (lásd 9. sz. dokumentum). 29 TLZF. 121 l.k.,3. 30 TLZ F. 109 3. d., ikt. sz. 30/1944 (lásd 3. sz. dokumentum). 31 TLZ F. 109 2. d., sz. n. (lásd 2. sz. dokumentum).
