Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
IV. Honismereti események megyénkben
151 Továbbgurulva a hegyek lábai alatt megérkeztünk Máriaradnára, a magyar Mária- kegyhelyek egyikére. A kegyképet 1668-ban vásárolta Vrichnonassa György nyolcvanéves bosnyák ember egy olasz képkereskedőtől, majd a templomnak ajándékozta. Nagy tisztelete 1695-től származik, amikor a templom leégett, de a kegy kép sértetlen maradt. Ismert és híres búcsújáróhellyé vált. Távolról induló zarándokok keresték fel gyalog minden év pünkösdjén a kegytemplom 14 stációját. Az ő bőkezűségük nyomait őrzik a még ma is látható kőbe faragott névtáblák. A Kálváriát megjárva, röviden megpihentünk, elgondolkoztunk, majd Arad felé vettük az irányt. Ha Arad, akkor koszorúzás. Először a vesztőhelyen, ahol az obeliszk áll, majd a Szabadságszobornál, ami örömünkre immár 9 éve újra szabadon, büszkén áll új helyén, a Megbékélés-terén. Hányatott sorsáról sokan, sokat írtak már. Zala György munkáját 1890. október 6-án avatták fel az akkori Szabadság téren, majd 1925-ben eltávolították onnan, és hosszú ideig az aradi vár árkaiban tárolták. 1999. október 6-án a Magyarország és Románia között létrejött megegyezés alapján a Radu Vasile vezette kormány a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállította. Itt kezdődött meg a restaurálás folyamata is. A Szabadság-szobor szomszédságában található az egyetlen aradi magyar középiskola, a Csiky Gergely Főgimnázium. Az iskola vezetősége, Hadnagy Éva és Juhász Béla örömmel várta és fogadta a Csongrád megyei kirándulókat, majd bemutatta az iskolát. Ezután Ujj János történelem szakos tanár és állandó ügyeletes idegenvezető vette át a csoportot, és vezette végig Arad belvárosán. Aki eddig nem sétálhatott Arad főterén, az most megállapíthatta, hogy az épületek stílusa, hangulata nagymértékben hasonlít a szegedi épületekhez. Mindez nem véletlen, hisz többnyire ugyanazok az építészek terveztek mindkét városban. Az itt folydogáló Maros ugyanúgy Új- Aradra és Aradra osztja a várost, mint nálunk a Tisza Új-Szegedet és Szegedet. A különbség mégis érződik. Nemcsak azért mert a két város szerkezete más: Szegedet körutak és sugárutak osztják fel, Aradot pedig a hosszan elnyúló főtér, hanem azért is, mert az épületek állapota, elhanyagoltsága Aradon sajnos nagyon látványos. Nem múlhatott el aradi látogatásunk a 13 aradi vértanú emlékműve előtti tisztelgés nélkül. A koszorú elhelyezése előtt Zeitler Adám makói gimnazista olvasta fel a nép ajkán keletkezett „1849. október 6. után" című emlékverset. A vásárhelyiek kedvéért mentünk el a Maros-partra, a kopjafához, emlékezni arra a vásárhelyi taxisra, aki az életével fizetett azért, mert az aradiaknak kenyeret vitt. Kellemesen kifáradva, épségben és időben ért haza a csoport. A visszajelzésekből ítélve mind a kirándulók, mind a vendéglátók töltekeztek ezen a napon. Bízom benne, hogy a továbbiakban nemcsak a Maros köti össze a két város lakóit, hanem a szép emlékek, élmények és a kialakult kapcsolatok, barátságok örök nyomot hagynak szívünkben, lelkűnkben. KRÄMMER ERIKA
