Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)

I. Kutatómunkánk eredményeiből

67

A szentesi nemzetőrség első bevetésére 1848. július közepén került sor a délvidéken. A 300 gyalogos kocsikon indult Törökbecsére, élükön Hadzsy György századossal; a lovasszázadot Beliczay Pál kapitány vezette. A hiányosan fölszerelt szentesiek közvetlenül nem vettek részt az ütközetekben; őrszolgálatot teljesítettek és rendfenntartó feladatokat láttak el. Általában kéthetenként váltották egymást az alakulatok. Említést érdemel, hogy 1848 augusztusában már közel 2000 gyalogos és 200 lovas nemzetőrt tartottak nyilván. A gyalogságnak 566 szuronyos puskája volt, a többiek lándzsát és kiegyenesített kaszát kaptak. 162 lovasnak volt pisztolya és kardja, a többiek fokossal voltak fölfegyverezve.

Amint ismert Jellasics horvát bán támadását követően Batthyány Lajos miniszter- elnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Október 1-jén Szentesre érkezett, ahol hívó szavára 554 főből álló gyalogos csapat szállt táborba. (Utóbb értesülve a pákozdi csata kedvező kimeneteléről, Kossuth a népfölkelést feloszlatta.) Október közepén ismét meghirdették a népfelkelést. Szentesről ezúttal 10 gyalogos és 1 lovas nemzetőr század indult Aradra; az összes létszám meghaladta a 3000 főt.

A honvédség szervezése 1848 májusában vette kezdetét. Csongrád megye településeihez legközelebb a szegedi „gyülhely" esett, vagyis a 3. zászlóalj gyülekezési helye. Szentesen május utolsó napjaiban került sor az első „nemzeti katonai újoncok" (honvédek) toborzására. A városnak 40 újoncot kellett kiállítania és Szegedre szállítania. Az ekkor bevonult szentesiek június végétől részt vettek a Tisza-vonal védelmében, majd az egyre keményebbé vált délvidéki harcokban. Amikor a képviselőház - Kossuth Lajos előterjesztésére - július közepén megszavazta a kormány által kért 200 000 újoncot, Csongrád vármegyének összesen 1615 újoncot kellett kiállítania. Szentesre ebből 328 fő esett. Népgyűlésileg kimondták, hogy a városra kirótt létszámot nem sorozás, hanem toborzás útján állítják ki, a felcsapó újoncokat pedig 42 Ft jutalomban részesítik. A szeptember közepén megkezdett toborzás az elkövetkező hónapokban szinte megszakítás nélkül folyt, egészen a végnapokig. 1849 márciusáig a város összesen 371 katonát állított ki, akik közül 235 fő az újonnan szervezett honvéd zászlóaljakba, 136 fő pedig a Hunyadi-, Turszky- és Rákóczi csapatokba nyert besorolást. Április közepén a város újabb 162 újoncot állított ki, házhelyet és 1 hold földet adva jutalmul az önként bevo- nultaknak. A szentesi honvédek - akiknek összesített létszáma 500-600 fő között lehetett - ott voltak szinte minden nevezetes csatában. A legtöbben Perczel Mór és Guyon Richárd alakulataiban szolgáltak, de sokan harcoltak Görgei, Damjanich, Bem, Klapka, Leiningen, Kmetty, Dembinszki, Nagy-Sándor, Kazinczy és Vécsey seregében, a péterváradi várőrségben, valamint a szabadcsapatokban.

Az 1867-es kiegyezés után az elsők között alakult meg a Szentesi Honvédegylet, amely segítette a volt 48-as honvédek boldogulását. Működése megkezdésekor összeállította a volt honvédek és honvédtisztek névjegyzékét, feltüntetve azt is, hogy az érintett személyek kiknek a parancsnoksága alatt szolgáltak, és milyen ütközetekben, csa-