Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
58 Április 15-én a Rendre Ügyelő Választmányt feloszlatták, azokban az ifjak bázisait felszámolták. Az ifjúság ezután a közszereplésből visszavonult.3 Március 15-e Pozsonyban A fentiekből kiderül, hogy Pozsonyban is fontos esemény történt 1848. március 15-én. Tehát két március 15-ével kell számolnunk, a pozsonyival is! Nézzük, mi is volt Pozsony szerepe, és mekkora volt súlya azokban az időkben! Magyarországon politikai jogokkal a nemesség, a papság és a szabad királyi városok polgársága rendelkezett. Az alsótáblán a megyék és a városok követei foglaltak helyet, a felsőtáblán a bárók, grófok, érsekek, püspökök, az ország főméltóságai vehettek részt. Magyarországon a köznemesi ellenzék kezdeményezte a reformokat az 1832-36-os első reformországgyűlésen. Ez a nemzedék vitte vállán a reformkort, a márciusi ifjak nemzedéke csak beleszületett abba. A márciusi ifjak polgári származásuk miatt nem rendelkeztek a hivatalos politikai cselekvés színterére lépés lehetőségével.4 Amikor 1847 novemberében összeült a rendi országgyűlés, az alsótáblán már az ellenzék volt többségben. Az ellenzék soraiban először vett részt követként az országgyűlésen Kossuth Lajos. A felsőtáblán a konzervatívok voltak többségben, akik 1848. február végéig sikerrel akadályozták meg azt, hogy az országgyűlés érdemi eredményeket érjen el. 1848. március 3-án Kossuth az ellenzék nevében történelmi jelentőségű indítvánnyal lépett fel az alsótábla ülésén: követelte Magyarországon a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független nemzeti kormány megteremtését. Egyszersmind alkotmányt követelt a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is. A Kossuth beszéde alapján formázott felirati indítványt a felsőtáblán elfektették. Széchenyi István gróf még arra is fölajánlkozott, hogy teljhatalmú királyi biztosként katonai erővel lép fel a reformellenzék ellen. A párizsi forradalom híre megrettentette ugyan a hatalom birtokosait, de számíthattak I. Miklós cár segítségére. Ám Kossuth német nyelvre lefordított és kinyomtatott beszéde olyan erjedést indított meg a császárvárosban, hogy március 13-án Bécsben kitört a forradalom. Erre március 14-én a magyar főrendek hozzáállása megváltozott, és elfogadták Kossuth felirati javaslatát. Március 15-én országgyűlési küldöttség vitte azt Bécsbe, mit sem tudva még (!) a pesti eseményekről. Március 17-én Kossuth és Batthyány elérte, hogy István nádor kinevezze Batthyányt miniszterelnöknek, és a nádor e döntését az uralkodó még aznap jóváhagyta. A magyar országgyűlés ezután sorban fogadta el a reformtörvényeket, melyeket az uralkodó április 11-én szentesített.5 3 KörmöCZI Katalin (szerk.): A márciusi ifjak nemzedéke. Bp., 2000.17. 4 KÖRMÖCZI i. m. 12. 5 HERMANN Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Kossuth Kiadó, Bp., 2009. 8-16.
