Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
38 ígéretéhez, mely szerint - amennyire lehet - száműzi a politikát a helyi közigazgatásból, és a város fejlődése érdekében bármelyik erővel hajlandó együttműködni. Egyre féltékenyebben nézték a főispán és a helyi függetlenségi párt között megindult párbeszédet, majd megijedtek attól, mekkora népszerűséget mutatva nyerte el Thoroczkay a Gazdasági Egyesület elnöki székét is. A fordulat akkor következett be, amikor 1899 áprilisában a helyi szabadelvű párt élén Fári Antal takarékpénztári igazgató váltotta Kovács János ügyvédet. Megkezdődött a személyeskedést sem nélkülöző nyílt harc a párt egy része és a főispán között. Előbb különféle intrikákkal elérték, hogy Thoroczkay távozzon a Gazdasági Egyesület éléről, majd sikerükön felbuzdulva immár a főispáni posztról való eltávolítása lett a cél. Összességében - bár kétségtelen, hogy módszereik egy része igen vitatható volt, és nagyon nem elegáns - a tények a szabadelvű párt főispánellenes szárnyát igazolták, és végül fényes sikert is értek el Thoroczkayval szemben.88 Bár már 1900. március végén az a hír terjedt a városban, hogy a főispán lemondani készül tisztségéről,89 a bukásához vezető első lépcsőfok mégis a főispán által elintézett szubvenció révén 1899. január 1-jétől kifejezetten politikai orgánumként működő90 kormánypárti helyi lapban 1900. augusztus 15-én, A szabadelvű párt és a főispán címmel megjelent vezércikk volt. A szerző ebben világosan rámutatott arra, hogy a közelmúltban megromlott a viszony a szabadelvűek alkotta kormány helyi megbízottja, valamint a párt vásárhelyi vezetősége, sőt a helyi párt nagyobbik része között. A párt kinevezésekor teljes bizalommal fogadta a soraikból kijelölt első önálló vásárhelyi főispánt, s e bizalmat a kezdeti időszak kisebb félreértései, valamint a főispán „nem egészen előkészített vagy átgondolt intézkedései" sem ingatták meg. Higgadt nyugalommal kísérték a főispán működését még úgy is, hogy bizonyos rendelkezései azért „nyugtalanságot és aggodalmat" okoztak a párt néhány helyi képviselőjénél; őket a pártvezetés türelemre intette, a főispán tevékenységéből majdan kidomborodó végleges irányra várva. Az idő előre haladtával azonban egyre általánosabbá vált a vásárhelyi szabadelvűek körében az a tudat, hogy Thoroczkay vezetésével a város kormányzata „végzetes úton halad", olyan lejtőre tévedt, melyen a párt már nem követheti Vásárhely érdekeinek kockáztatása nélkül főispánját. Átgondolt, egységes, rendszeres program nélküli e kormányzás, a város polgársága előtt általában rejtve maradó hatalmi ösztönök vezérlik. A szabadelvű párt helyi erői a közgyűlésben megszavazták a főispáni lakás átalakításának költségeit abban a tudatban, hogy ez előfeltétele az önálló vásárhelyi főispáni tisztség huzamosabb ideig történő fenntartásának. Nem gondoltak ekkor arra, hogy az átalakítás a legszükségesebb teendők mellett drága bútoroknak és berendezési tárgyaknak a város költségén történő beszerzését jelenti majd, amiről aztán „megdöbbenéssel" voltak kénytelenek meggyőződni a városi tanács által beterjesztett iratokból. Főispáni kinevezéséhez hasonló örömmel fogadták Thoroczkay Viktort a Gazdasági 88 W 1901. máj. 5., júl. 7., júl. 14.,júl. 18., júl. 21., júl. 25.; VH 1901. júl. 11., júl. 14. 89 W 1900. ápr. 1. 90 W 1901. júl. 18.
