Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
30 megjelenésre, az pedig nyilván nem volt kérdés, hogy ők ilyen körülmények között „legjobb meggyőződésüket" a szavazásnál milyen irányban gyakorolták.47 Thoroczkay Viktor kemény politikai viták kereszttüzébe került 1898. december 2. kapcsán is, amikor Hódmezővásárhely törvényhatósága rendkívüli közgyűlésen emlékezett meg I. Ferenc József osztrák császár és magyar király trónra lépésének 50. évfordulójáról. Vezércikkében még a kormánypárti helyi lap is számot vetett azokkal a kritikákkal, amelyek az uralkodó ünneplését kísérhették - és kísérték is - Magyarországon. A Hód-Mező-Vásárhely végül arra az álláspontra jutott, hogy a királyt nem 1848, sokkal inkább 1867 alapján kell megítélni, ünneplésekor sem az 1867 előtti, hanem utáni tevékenységét kell tekinteni; annál is inkább, mert a kiegyezési törvény végül szentesítette 1848. évi trónra lépését.48 A díszközgyűlés összehívására a főispán rendeleti úton utasította a polgármestert, mire az addig Thoroczkay szinte minden lépését hosszú vezércikkekben éltető Vásárhelyi Napló is hangot váltott: „sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a törvényhatóságot így újabb politikai demonstrácziókba erőltetik". A lap - a Vásárhely és Vidékéhez hasonlóan - egyértelműen leszögezte, hogy ők nem 50, hanem csupán a koronázástól számított 31 éves uralkodásnak tekintik I. Ferenc József magyar királyságát; miként azt is, hogy „a polgármesternek nem kell okvetlenül engedelmeskednie minden politikai intencziójú ügyben a főispán rendeletéinek".49 Megjegyezték, hogy díszközgyűlést egyedül Hódmezővásárhely tart az országban december 2-án: „Ha kedvét találja br. Thoroczkay Viktor úr abban, hogy a tisztviselői kar - kénytelen kelletlen -, és a szabadelvűség helyi falanxa bevonul hódoló feliratot szerkeszteni az ausztriai császár 50 éves jubileuma alkalmával - ám örüljön, mert a czélját elérte. Hanem annyit mondhatunk, hogy a díszközgyűlések ünnepi hurrájával sem felejtethetik el egyetlen magyar emberrel sem, hogy tulajdonképen hát mik is történtek 1848. deczember 2-ikán."50 A rendkívüli közgyűlésre 1898. december 2-án „zajos külső fény nélkül, nemes egyszerűséggel", a főispán nyitóbeszédével került sor. A királyt éltető beszéd után Kmety- kó József főjegyző olvasta fel az uralkodóhoz a város által intézendő hálafeliratot, majd a főispán megköszönte a bizottsági tagoknak, hogy az esemény fényéhez illő nagy számban jelentek meg az ülésen (kb. 80-100 bizottsági tag jelent meg, szinte kizárólag a szabadelvű párt soraiból).51 A Vásárhelyi Napló vezércikke december másodikénak magyar földön való ünnepeltetését nem tartotta egyébnek merő „szervilizmusnál", „muszájünnepnél". A közgyűlés ellenzéki, függetlenségi frakciója, több mint száz ember nem volt jelen a hódoló felirat elfogadásakor, holott a lap szerint az ilyen ünnepélyes alkalmaknak éppen az egyöntetűség adja meg a lényegét. Emellett a városban szinte mindegyik vallásfelekezet tartott 2-án istentiszteletet, a főispán - a polgármester, a 47 CSML HL Közgy. jkv. 593/1898. (11. 09.); W 1898. nov. 10. 48HMV 1898. dec. 1. 49 VNó 1898. nov. 29., nov. 30.; W 1898. dec. 1. 50 VNó 1898. dec. 1 51 CSML HL Közgy. jkv. 624/1898. (12. 02.); HMV 1898. dec. 4.; VNó 1898. dec. 3.; VV 1898. dec. 4.
