Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
IV. Honismereti események megyénkben
145 rendezvényeikkel. Az elismerés és köszönet jegyében átadta a kör számára a Honismeret Csongrád megyében (1969-2011) c. új kiadványt, amely országosan is egyedülálló módon átfogóan mutatja be a megye színes honismereti tevékenységének területeit. Szavait követően Endrész Erzsébet vetített képes összeállítással egybekötve mutatta be a megyei egyesületi tagoknak a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör életének legfontosabb eseményeit, a helyi hagyományok újjáélesztésének módjait, azt a sokszínű, gazdag tevékenységet, amellyel a kör hozzájárul Kiszombor pezsgő kulturális életéhez, megtartó erejének és hírnevének növeléséhez. A kiszomboriak aktív közössége igen vendégszerető emberekből áll, a honismereti kör nagyon finom ebéddel vendégelte meg a megyeiek csoportját. A jó hangulatú beszélgetés, ismerkedés, tapasztalatcsere mellett lehetőség nyílott kiszombori helytörténeti kiadványok vásárlására is, a vendégek örömmel vitték magukkal a szép köteteket, éppúgy, mint e határ menti település hagyomány- ápoló módszereinek és kedves közösségének jó hírét. Az ebéd után - búcsút véve kedves vendéglátóiktól - az egyesület tagjai külön busszal a magyar-román határ túlsó oldalán, a kiszombori határátkelőtől mintegy 3-4 km-re lévő Őscsanádxa indultak, ahol a főút mellett álló templomban Szent Gellértnek, a Csanádi egyházmegye első püspökének szarkofágját tekintették meg, amelyre az egyesület képviseletében Pál Lászlómé Szabó Zsuzsanna titkár és tanítványa, Zeitler Ádám koszorút helyeztek el. A nagyméretű kőszarkofág ma az Úr asztalaként szolgál a szertartásokon. A tájból több mint 60 méterre kiemelkedő szép templomban Fodor Ferenc, a helyi honismereti közösség vezetője tartott ismertetőt a csoportnak az egykori Marosvár, valamint a templom történetéről és a Gellert püspökhöz kapcsolódó legendákról. E település környékéről újkőkori és rézkori régészeti leletek is előkerültek, a rómaiak katonai tábort létesítettek itt. Marosvár néven ismert egykori várát és ortodox templomát valószínűleg Ajtony építtette. 1028-ban Csanád vitéz, aki István_királyunk seregét vezetve legyőzte Ajtony csapatait, megkapta a várat, amelyet ekkortól Csanádnak neveztek, és az ekkor alapított azonos nevű vármegye központja lett. 1030-tól püspöki székhely a település, Gellért, az első Csanádi püspök Szent György tiszteletére székesegyházat építtetett e helyen. Szent Gellért szobra a mai római katolikus templom előtt áll. Később a püspökség mellett káptalan és káptalani iskola is működött itt. A Maros völgyében lejátszódott jelentős történelmi események Csanádvárat is érintették, 1044-ben Aba Sámuel itt végeztette ki az ellene lázadó főurakat. 111-ben Chonadiensis néven említi oklevél. 1241-ben a tatárok elpusztították a települést, majd 1514-ben Dózsa György serege foglalta el. A 16. században török uralom alá került, és vára miatt szandzsák székhely lett. 1723-ban helyreállították a székes káptalant. Mária Terézia uralkodása idején németek települtek Nagycsanádra. A 18. században a püspökséget Szegedre, majd Temesvárra költöztették, a település jelentősége ettől kezdve gyorsan csökkent. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye nagyszentmiklósi járásához tartozott. 1920-ban Romániához csatolták. Elbúcsúzva Csanád megye egykori központjától, a tőle mindössze 9 km-re fekvő Nagyszentmiklós felé indult a csoport.
