Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
II. Hagyomány és emlékezet
116 két nap ünnep, marad tizenegy; egy nap az öltözés, egy a vetkőzés, marad kilenc; egy nap eső, marad nyolc; egy nap lőni mennek, ami nem dolog, gyönyörűség, marad hét; a hét nap fele viszont éjszaka; ezért csak három és fél napot kell a laktanyában tölteni. Tömörkény a katonahumor indító okait mély emberismerettel ugyanebben a novellában így magyarázza meg: „elfelejti, hogy otthon baj van... mindent elfelejt és nevet. Pedig nevetni meg jobb, mint sóhajtozni, úgyis egy a fizetés." A világháború idején írt katonanovellák hangnemére jellemző, hogy a háború keserűvé teszi Tömörkény humorát. A harctérre induló, a szabadságra érkező katonáknak még nagyobb gondot okoz az otthon hagyott család, mint az eddig tárgyalt katonanovellákban. „Evődni kell és gúnyolódni kell, mert máskülönben nem ér az élet semmit sem az angyalbőrben" - változott meg Tömörkény véleménye a katonák tréfáiról. Az öreg regruták, akikkel együtt katonáskodott Tömörkény, ismét felvették a katonaruhát. Humoros helyzet alakult ki, amikor ezek a közel ötvenéves emberek egymást vizsgálják. „Hasban vállas, a pókhasat a sturmolásnál nem lehet elhajítani, mint a bornyút" - ugratják egymást. Tanács Rovó Adámot, aki annak idején huszár volt, azzal ugratják „mögülöd te a lovat a Mars térön a forgóskomédiába..." Erre válaszul megjegyzi: „Én nyereggel mög marsagyunsztirunggal együtt most se vagyok több, mint százötven kiló". Cimborái kegyetlen humorral jegyzik meg: „Fényképön". Az újszegedi kendertermelési szakiskolát a népnyelv „kendörakadémiára" változtatta meg. A háború idején laktanya lett. A változást követte a népnyelv, a háború keserű humora „embörakadály"-ra változtatta. Ez a kifejezés nagyon találó: a háború embörakadály. A háború harmadik évében az emberek már végképp megelégelték a háborút. A kraszniki csata pihenőben itthon lévő katonái a kocsmában már nem veszik meg a novella címében jelzett csatáról készített képet. Egy őrmester, mikor megnézi a képet gúnyosan jegyezte meg: „Ilyen forma löhetött. Ki ért rá akkor szétnézni!" Azt mondják az eladónak, olyan képet árusítson, amelyet a békekötésről készítettek, ahol „a királyok mög a császárok szerbuszolnak egymással". Erre a keserű humorra sóhajt fel egy katona: „csak félóráig lőhetnék guta..." A szabadságos katonáktól legtöbb esetben azt kérdezik meg, mikor lesz már vége a háborúnak. Erre is keserű hangon válaszolnak: „Tudom is én; hat-hat királyt mög császárt ide lőhetne állítani, aztán megkérdezni tőlük, hogy pite gehozzám fölség, mikor lösz vége a háborúnak, még azok se tudnák mögmondani". A világháborús novellák humora csak külsőségében humor, tulajdonképpen keserű vigasztalás. „Igen bizony, viccelünk, s épp ezek az élcek mutatják, hogy mily gyászos módon van igazunk. Viccelünk a tulajdon komédiánk fölött, miként örül az amputált lábú ember, hogy suszterkontója ezentúl a felére apad" - állapítja meg Tömörkény az ilyenféle humorról. BOGDAN LAJOS
