Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
10 egyezés után két évvel - 15919 lakosa volt. Az 1850-es években kezdődött ipari forradalom óriási lökést adott nemcsak a gazdaságnak, hanem a népességnövekedésnek is. A 19-20. század fordulóján bekövetkezett nagy kivándorlási hullám nem nagyon éreztette hatását Csongrádon, ellentétben az ország más részeivel. A lakosság az 1900. évi népszámlálás szerint 22619 volt. Anyanyelv szerint szinte teljesen magyar, csak 10 német, 6 tót (szlovák), 1 oláh (román) és 7 egyéb nyelvű volt. Vallás tekintetében nagyobb volt a változatosság: a nagy többség természetesen római katolikus, 403 izraelita, 136 református, 19 evangélikus, 8 görög katolikus, 7 görögkeleti, 1 unitárius és 2 egyéb. 1910-re 25310 főre nőtt a lakosság. Megemlítendő, hogy az iparosok többsége segéd nélkül termelt, csak 3 vállalkozás foglalkoztatott 20 munkásnál többet. Az első világháborúban (1914-1918) háromszáz csongrádi lakos halt meg a frontokon. A kubikos réteg továbbra is megmaradt a városban. A századforduló óta nyomon követhető gyarapodás - többek között a bethleni korszak fejlődésének köszönhetően - 1930-ban érte el a csúcspontot. A lakosság száma ekkor 26046 volt. Utána fokozatos csökkenés következett be, ami jórészt a tanyai lakosság számának visszaeséséből fakadt. A második világháborúban több mint ezer csongrádi lakos halt meg. Szinte az összes zsidó (kb. négyszázan) elpusztult a haláltáborokban. 1945 után a város közigazgatási szerepköre is csökkent. A II. világháború utáni 1949-es első népszámlálás szerint 20674-en laktak a városban. Itt röviden érdemes megemlíteni, hogy ekkor még a lakosság 34,9 %-a élt tanyán, ami mostanra kb. 1-2 %- ra csökkent le. Az 50-es években a város határrészeiből új, önálló települések jöttek létre: Felgyő és Bokros. Bokros később visszatért Csongrád kebelébe. A fejlődés 1960- ig stagnált (20676 lakos). Több ezren vállaltak máshol munkát, többek között azért, mert a parasztságot lehetetlen helyzetbe hozta a téeszesítés. Viszont 1965-től megindult az iparosítás (épületgépészet, lég- és klímatechnika, hűtőgépgyár, ruhagyár stb.), ami megszüntette a munkaerő elvándorlását. Néhány évvel később már a téesz-rendszernek köszönhetően fejlődött a mezőgazdaság, erre példa, hogy az 1970-es években szinte korlátlanul lehetett bel- és külföldön a csongrádi bort (kékfrankos, cabernet franc stb.) értékesíteni. 1980-ra újra emelkedett a lakosság száma 22121-re, mivel a vidék iparosítását szolgáló határozatok pozitívan hatottak a város lakosságára. Ez tehát azt jelend, hogy míg az iparban, közlekedésben, kereskedelemben foglalkoztatottak száma jelentősen nőtt (amint azt a táblázat is mutatja), addig a mezőgazdasági és építőipari munkások száma csökkent. A foglalkoztatottak száma azért is csökkent, mert nem sikerült a városnak a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőt teljes mértékben foglalkoztatnia. Az iskolázottság tekintetében viszont a Kádár-rendszerben igen kedvező változások következtek be: húsz év alatt - 1960 és 1980 között - 30 %-kal csökkent az általános iskolát el nem végzők aránya. Dinamikusan nőtt a középiskolát elvégzők és az érettségit szerzők aránya. A főiskolát és egyetemet végzettek aránya 317-ről 792-re nőtt, ez 250 %-ot jelent húsz év alatt.
