Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)

állampolgár, nincs ellene folyamatban csődeljárás vagy bűnvádi kereset, „becstelenítő büntettek” miatt nem volt korábban elítélve. Jogi tanintézetben elvégzett tanfolyamot, vagy hasonló poszt korábbi betöltését követelte meg a törvény a főjegyzői és az árvaszéki elnöki tisztségre pályázóktól, ügyvédi okle­velet a tiszti ügyésztől, oklevelet és kétéves gyakorlatot az orvosoktól és az ál­latorvostól, a szakma önálló üzésének jogosultságát és szintén kétéves gyakorla­tot a mérnököktől. A kijelölő bizottság tagjai december 21-én gyűltek össze a városháza tanácstermében, a főispánnak még 17-én elhangzott kérése lebegett szemük előtt: a másnapi választásnál egyedül a közjavát nézzék, és a tiszti állá­sokra „hü, szakértő és tiszta jellemű férfiakat emeljenek”.88 A tisztújító közgyűlés „rendje és csendje” fenntartása céljából csak bizott­sági tagok lehettek jelen, amit a főispán a „nyilvánosság barátjaként” sajnált ugyan, de azzal indokolt, hogy egyrészt a tanácsterem eleve olyan kicsi, hogy alig elegendő maguknak a bizottsági tagoknak a befogadására is, másrészt pedig azért is szükség lesz a helyre, mert a kisebb jelentőségű hivatalokra felállással történik majd a szavazás.89 Az ülést a főispán nyitotta meg azzal, hogy a kijelölő bizottság előző nap a munkáját elvégezte, a kijelöléseket „csaknem a legnagyobb egyetértéssel eszközölte”, majd felkérte a polgármestert, hogy maga és tiszttársai nevében lemondva megbízatásukat „a törvényhatóság kezeibe tegyék le”. Pokomándy István polgármester számadatokkal jellemezte a rendezett tanácsú város szervezeti szabályzata megalkotása óta eltöltött közel másfél évet. Kiemel­te, hogy a város tisztikara erőn felül leterhelten végezte munkáját, mindannyian megtettek minden tőlük telhetőt. A tanács és a tisztikar nevében hivatalukat megköszönve letette azt az új, tisztújító közgyűlés kezeibe, záróaktusként pedig a város pecsétjét átadta a főispánnak. A főispán megköszönte munkájukat, egyúttal felkérte a leköszönő tisztikart, hogy a folyamatban lévő ügyeket vigyék tovább mindaddig, amíg az újonnan választandó testület meg nem kezdi munká­ját, ez a főispán szerint 1874. január 1-jével meg fog történni.90 A tisztújítás időtartamára a főügyészi teendők ellátásával a főispán Tóth Im­re ügyvédet, törvényhatósági bizottsági tagot nevezte ki, míg a jegyzőkönyv vezetésére a leköszönt főjegyzőt, Kmetykó Józsefet kérte fel. A legnagyobb horderejű választás természetesen a „város feje”, azaz a polgármester személyé­re történő szavazás volt, ezzel is vette kezdetét a tisztújítás. A posztra két jelent­kező volt, a várost az elmúlt időszakban, 1870 áprilisa óta vezető Pokomándy István, valamint Hódmezővásárhely egykori első polgármestere, a tisztséget 1849-ben bő három hónapig betöltő Szabó Mihály. A törvényhatósági törvény 88 Uo. 282/11-1873. (12. 17.), 283/11-1873. (12. 17.); HMV 1873. dec. 21.; 1870. évi XLII. te. a köztörvényhatóságok rendezéséről. 89 MNLCSML HLKözgy.jkv. 283/11 1873. (12. 17.); HMV 1873. dec. 21. 90 MNL CSML HL Közgy. jkv. 1/1873. (12. 22.). A tisztújító közgyűléssel a jegyzőkönyvi határo­zatok számozását újra 1. számmal kezdték, immáron a II. jelzet elhagyásával, ami egy év leforgása alatt már a második váltás volt, ráadásul szakszerűtlen és zavaró is, hiszen így pl. 1/1873. sz. határozat kettő is született 1873-ban; VK 1873. dec. 28. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom