Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Kállay Albert főispánsága (1886–1898)

letette a hivatalos esküt,287 majd elmondta székfoglalóját. Nem csinált titkot belőle, hogy a nagy újjáépítési munkát követően másik főispánsága, Szeged igen közel áll szívéhez, de tagadta, hogy a két városnak bármiféle érdekellentéte lenne egymással, inkább a régebb óta fennálló barátság és rokonszenv kötelékeit hangsúlyozta, amit a jövőben is kölcsönösen ápolni kell. Részletesebben nem kívánt belemenni e beszédben majdani hivatali teendői ecsetelésébe, de folyamatos napirendi pontnak tekinti majd a közigazgatási szervezet fejlesztését, tökéletesítését. Az installáció alkalmával az új főispán nagyon jó benyomást tett a helyiekre: beszédéből hiányoztak a hangzatos ígéretek, tág látókörű, közigazgatási szakképzettséget, sokoldalú tanulmányozást mutató beszédei alapján a Hód- Mező-Vásárhely egyenesen „államférfiúi magaslaton” látta Kállayt. A főispán beszédét Kmetykó József városi főjegyző viszonozta, melyben a főispán szervezőkészségét, közigazgatási tekintélyét, szilárd jellemét méltatta. A főjegyző szónoklatának egy részét azonban komoly kritika alá vette a sajtó: Kmetykó nem titkoltan főispáni közbenjárást várt a helyi gazdák kataszteri és ármentesítési adóterheinek csökkentése kapcsán, amit a Vásárhely és Vidéke a főispáni tekintély aláásására alkalmas önáltatásnak tartott, lévén ezek az ügyek törvények által szabályozottan bevégzett akták immár, e terheket viselni kell, és nagyon nem szerencsés a népben olyan reményt és hiedelmet kelteni, hogy a főispánnak hatalmában áll majd bevégzett tényeket meg nem történtekké tenni.288

A tisztelgések sorát is polgármesteri üdvözlet nyitotta, amire Kállay érdekes beszéddel reagált. Elmondta, hogy nem főnöknek, hanem hivataltársnak jött ide, hiszen tisztviselőnek tartja magát. Éppen ezért ő azon új generációs főispánok egyik első képviselője, akiket a kormányzat - az eddigiekkel szemben - immár nem politikai, hanem kifejezetten szakmai működésre nevezett ki. A napot a Fekete Sasban elköltött 140 fős díszebéd zárta, számtalan pohárköszöntővel.289

287 Az eskü szövege: „Én, Kállay Albert esküszöm az egy Istenre, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden szentéire, s örökös földi Fejedelmemnek, legkegyelmesebb Uramnak, Első Fe- rencz József ausztriai Császár, Csehország királya s. a t., és Magyarország apostoli királyának hitemre fogadom és ígérem, hogy 0 Császári és apostoli Királyi Felségéhez örökké hű, engedelmes és hódoló leszek, O Felségének örököseinek és utódjainak dicsőségét, méltóságát, hatalmát mindenkor fenntartani s előmozdítani igyekszem, kárát pedig erőm szerint elhárítom. Esküszöm, hogy Magyarország törvényeit megtartom, hogy mindennemű hivatalos körömhöz tartozó ügyekben legkisebb személy- - tehát gazdag és szegény - válogatása nélkül kérelmet, jutalmat, kedvezést, félelmet, gyűlölséget, szeretetet és kedveskedést félretéve, mint Isten és az ő szent igazsága szerint meggyőződve leszek, minden dolog iránt tehetségem és a törvényhez képest jogot, igazságot és végrehajtást szolgáltatok. Isten engem úgy segéljen, a boldogságos szűz és Isten minden szentéi!” MNL CSML HL Közgy. jkv. 28/1887. (01.24.)

288 MNL CSML HL Közgy. jkv. 26-28/1887. (01. 24.); MNL OL BM Ein. ir. 1887-111-286.; HMV 1887. jan. 30.; VV 1887. jan. 27.

289 HMV 1887. jan. 30.

68