Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Rónay Lajos főispánsága (1881–1886)

saját törvényhatósága székhelyére, azaz Rónay Lajosnak Kiszomborból Szentesre kellett költöznie.276

Felmentésének híre karácsony másnapján kezdett terjedni a városban, a helyi sajtó szerint „az esemény mindenkit meglepett”, csak kevesen tudtak Rónay szándékáról. A távozó főispán egyenes jellemét és alkotmányos érzületét emelték ki, egyszerű és keresetlen egyéniségét, politikai ellenfeleit is lefegyverző igazságszeretetét és elfogulatlanságát. A Vásárhely és Vidéke szerint „sohasem éreztette, hogy a kormányt képviseli e városban”, a politikai küzdelmektől mindig távol tartotta magát. A lap céloz arra, hogy ha lemondását fentről is „támogatták”, annak a közelgő képviselőválasztás lehetett az oka (ha ez volt az indok, akkor kudarcba fulladt az elképzelés: hiába az új főispán, a kormánypárt jelöltje, Beniczky Ferenc vereséget szenvedett 1887 júniusában Gosztonyi Sándorral szemben). Azt a vezércikk szerzője is elismeri, hogy a főispán finom és lovagias érzülete vezethetett oda, hogy a városi közgyűléseken gyakran „túlcsaptak a medren” a tanácskozás hullámai, „közgyűlési termünk majdnem üvöltő dervisek és vad indiánusok gyűlhelyévé” alacsonyodon:.277

Rónay Lajos saját kérelmére december 16-ai keltezéssel történt vásárhelyi főispáni felmentését, valamint utódja kinevezését az e célból összehívott rendkívüli közgyűlésen jelentette be Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottságának Kristó Lajos polgármester 1886. december 28-án. A korabeli szokásoknak megfelelően a leköszönt főispánnak - aki Csongrád megyei tisztségét megtartotta, s viselte 1889. április 28-ig - az uralkodó a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. A közgyűlés jegyzőkönyvbe iktatta a főispán érdemeit, amit - Dáni Ferenc leköszönéséhez hasonlóan - ezúttal is emlékiratba foglaltak, és küldöttség által kézbesítettek a főispánnak.278 A 14 fős küldöttség - Kristó polgármester vezetésével - 1887. január 5-én kereste fel Rónayt Kiszomboron. A polgármester búcsúbeszédére válaszolva Rónay elmondta, hogy „magasabb érdekek követelték az ő visszalépését városunk főispáni állásáról”, fájdalmas szívvel is távozik, mert igen jól érezte magát a vásárhelyiek körében.279

Rónay Lajos 1891. január 1-jén Budapesten hunyt el, temetésén Hódmezővásárhely háromfős küldöttséggel képviseltette magát, elhelyezve ravatalán a város díszkoszorúját.280 A közgyűlés jegyzőkönyvileg emlékezett meg a volt főispán haláláról.281

276 HMV 1886. nov. 7.; VV 1886. nov. 4.

277 VV 1886. dec. 30.

278 MNL CSML HL Közgy. jkv. 494/1886. (12. 28.); MNL OL BM Ein. ír. 1887-111-286, 1887- 111-286.

279 HMV 1887. jan. 9.

280 Uo. 1891. jan. 4.

281 MNL CSML HL Közgy. jkv. 1/1891.(01. 14.)

66