Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)

ez községi életünk fejlesztésére jótékony hatással lenne” - olyan főispánt nyerjen a város, aki a helyi szükségleteket alaposan ismeri, helybeli személy, városunk szülötte. Meg kell kérni a minisztériumot, hogy a gyakori érdekütközések miatt Szegedtől és Csongrád megyétől is külön főispánt nevezzenek ki Vásárhelyre. Ha helyi személy kinevezése nem lenne lehetséges, akkor oda kellene hatni, hogy a körtöltés-kiépítési kormánybiztost, Beliczey István Békés megyei főispánt tegyék meg ide is, aki egyrészt „kormányzati működésében városunk osztatlan szeretetét kiérdemelte”, másrészt Békés megyével azok az érdekellentétek nem állnak fenn, mint Szegeddel és Csongrád megyével, harmadrészt Békés megyével kiépült vasúti közlekedése van Hódmezővásárhelynek. Pokomándy István úgy vélte, hogy a volt főispán iránti „kegyeletsértés” lenne, ha ezt az indítványt most tárgyalás alá venné a közgyűlés, kérte annak későbbi időpontra való kitűzését.202 203

Három nap múlva, március 12-én már rendkívüli közgyűlést tartottak a fő- ispáni poszt betöltésének apropóján. Két indítványt terjesztettek be: egyrészt arról, hogy kérjék fel a belügyminisztériumot arra, hogy Vásárhely „egészen külön”, azaz önálló főispánt kapjon, éspedig - ha lehet - helyi lakost. A másik indítvány arról szólt, hogy a belügyminiszter Beliczeyt nevezze ki a város élére. A tanácskozásban Ábrái polgármester, Nagy Sándor főkapitány, Draskóczy Lajos, Gosztonyi Sándor, Nagy András János, Kovács József, Vetró Antal, Czuczi János és Kovács János képviselők vettek részt, nagyon eltérő nézetekkel. Végül győzött a józan ész: a közgyűlés nagy többséggel elfogadta Nagy András János indítványát, miszerint semmi szükség arra, hogy a törvényhatóság a minisztériumnál bármiféle lépést tegyen a főispáni állás betöltését illetően. Nagy András János szerint Hódmezővásárhely kérelme a kormánynál „aligha fog figyelemben részesíttetni”, különösen úgy, hogy az egyik verzió szerint kinevezésre ajánlandó Beliczeyt meg sem kérdezték, hogy egyáltalán hajlandó lenne-e elvállalni a vásárhelyi főispánságot is.2" '

Ekkor még senki sem gondolta, hogy a kabinet közel egy éven keresztül képtelen lesz betölteni a vásárhelyi főispáni posztot. Hét évvel korábban sem volt a kormány könnyű helyzetben, a három törvényhatóságot vezető Dánit szinte kényszeríteni kellett a vásárhelyi főispánság elfogadására. Szeged pusztulása okán most nem lehetett arra gondolni, hogy továbbra is közös főispán legyen; a szomszédvárat először újjá kellett építeni. Furcsa mód a majd’ egy évet felölelő interregnum időszakában még esélyesek nevei sem szivárogtak ki a minisztérium kulisszái mögül.

Hódmezővásárhelyen azonban egyre nagyobb szükség lett volna a főispán fémjelezte „rendező kézre”. Mindennapossá váltak a közgyűlési botrányok: az augusztus 13-ai közgyűlés végén pl. személyeskedés folytán olyan „zajos jelenet” alakult ki, hogy az elnöklő polgármester kénytelen volt feloszlatni a gyű202 MNL CSML HL Közgy.jkv. 159/1880. (03. 09.), 204/1880. (03. 12.); VK 1880. márc. 14.

203 MNL CSML HL Közgy.jkv. 204/1880. (03. 12.); VK 1880. márc. 14.

52