Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Farkas Béla főispánsága (1932–1935)
Ebben szerepet játszott az is, hogy Gömbös miniszterelnök egyértelművé tette Farkas feladatát a választásokkal kapcsolatban, s így az is érthető, miért kellett a főispánnak a vásárhelyi vereség után rögtön távoznia: „A Nemzeti Egység vármegyei elnökévé történt megbízásodkor levelet intéztem Hozzád, amelyben kifejezésre juttattam, hogy e minőségben kifejtendő munkádra különös súlyt helyezek. Ennek alapján állandóan figyelemmel kísérem elnöki működésedet és mindazoknak a szervezeteknek az életét, amelyeknek vezetését Reád bíztam.”1263 Farkas pedig igyekezett megfelelni az elvárásoknak: annyira erőszakosan lépett fel a szociáldemokratákkal szemben, olyan nyílt és szokatlan fegyverekkel harcolt ellenük, ami még saját párttársai körében is visszatetszést keltett, ráadásul kiváló agitációs lehetőségeket teremtett Takács Ferencék számára. Saját berkein belül azt is nehezményezték sokan, hogy a helyi NEP-elnökséget maga a főispán látta el, kifogásolták azt is, hogy egyéb közjogi funkcióit is „túlzott pártszempontból intézte”: „dr. Farkas vásárhelyi szereplése általános unszimpátiát keltett és a személyében rejlő okok miatt a pártot gyöngítette és sok párttagot a másik táborba kergetett”.1264 Saját hívei is felrótták Farkas főispán bünéül, hogy nem vásárhelyi születésű személyekből - a helyi terminológia szerint „gyüttmöntekből” - ötfős kamarillát (Scheirich Ferenc ügyvédjelölt NEP-párttitkár, Bittó József és Sajtos Lajos bankigazgatók, Genersich Antal kórházigazgató és vitéz Kozma György közjegyző, kiegészítve még Gidófalvy Pál főispáni titkárral) állított fel maga köré, melynek tagjai mind a főispánnál, mind egyéb fórumokon a nevével visszaélve bármit ki tudtak járni maguknak, a helyiek rovására. Ez csak növelte a főispán és kegyeltjei helyi népszerűtlenségét, kisebb mozgalom is indult ellenük, ami végül egy nagy számban az új főispán, Kozma György beiktatása alkalmával terjesztett, Bibó Dezső helyi ügyvéd által írt gúnyos hangú röpiratban nyert kifejeződést.1265 1935 májusában érkezett a hír, hogy „meggyőződésének fanatikus harcosa”, „a nemzeti eszme és a polgári gondolat tántoríthatatlan zászlóhordozója”, Farkas Béla lemondott Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi főispánságáról - a Vásárhelyi Újság szerint „nyilvánvalóan azok az események kedvetlenítették el és késztették erre az elhatározásra, melyek Vásárhelyen a választás eredményének ismert kialakulásához vezettek” -, végül 1935. május 22-ei hatállyal mentették fel.1266 Utódjelöltként a két főispánság élére előbb Bonczos Miklós Csongrád megyei tiszti főügyész és Csergő Károly megyei alispán neve merült fel. Vásárhellyel kapcsolatban azonban felcsillant az a remény is, hogy Mokcsay távozása után újra önálló főispánt kap a város, ebben a verzióban az utódjelöltek közt gróf 1263 VU 1934. jan. 30. 1264 MNL CSML HL Főisp. biz. ir. 9/1935. 1265 Uo. 1266 MNL OL BM Ein. ir. 1937-11M86.; MNL CSML HL Közgy. jkv. 125/1935. (06. 08.); MNL CSML HL Főisp. ir. 326/1935.; VRÚ 1935. máj. 5.; VÚ 1935. máj. 5. 250
