Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Temesváry Géza főispánsága (1920–1924)

FŐISPÁNOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1920-1944) Temesváry Géza főispánsága (1920-1924)

„Nem mumusnak jöttem ”

Az elvesztett világháborút követő forradalmak, majd idegen megszállás fémjelezte, végül Trianon csapásával lezárt kaotikus időszak végeztével bekövetkező kor új kihívásokat állított a politika és a közigazgatás összes szereplője, így természetesen a hódmezővásárhelyi főispánok elé is. Az egyik oldalról a szegénység és a nyomor korábban nem tapasztalt jeleivel kellett napi küzdelmet folytatniuk, másfelől pedig a közigazgatás állandóan felszínre kerülő új és újabb problémáit kellett volna orvosolniuk egy olyan átmeneti időszakban, amikor mindenki a terület átfogó törvényi szabályozására várt. A két világháború közének történelmét Hódmezővásárhely vonatkozásában is szokás a stagnálás korának hívni, azonban a rettentő nehéz körülmények közepette a stagnálás, azaz a fennálló rendszernek és az elért eredményeknek legalább a szinten tartása is gyakran komoly eredménynek minősült. Hódmezővásárhely főispánjai hamar szembesülhettek vele: ez már nem a fejlesztések kora, itt nincs lehetőség új városházák, szállodák építésére, a közegészségügy látványos fejlesztésére. Ebben a korszakban már az is komoly eredménynek számított, ha egy főispán el tudta érni egy vasúti aluljáró kibővítését, vagy ha - külföldi kölcsön révén - építeni lehetett egy városi bérházat.

Bár a Szathmáry Tihamér helyére kinevezett, szegedi származású, 47 éves Temesváry Géza is kormánybiztos főispánként került a város (és Csongrád megye) élére, mindez némileg letisztultabb körülmények között következett be, az elmúlt évekhez hasonló események, a forradalmak és az idegen megszállás múlt időnek volt tekinthető. Szeptemberben a helyi lapok külön kiemelték, hogy Temesváry immár nem kormánybiztosként, hanem a „konszolidáció teljes beköszöntésének” jeleként a régi időkben megszokott főispáni minőségben működhet a város élén.1032 Temesváry annyiban feltétlenül hasonlított elődjéhez, hogy kinevezése előtt ő is rendőrfőkapitány volt: előbb Szegeden 1918 novemberétől a direktórium hatalomátvételéig és 1919. márciustól májusig, majd 1920 elejétől Vásárhelyen. Pályafutását ügyvédként, majd tisztviselőként kezdte, 1901-ben már a szegedi városi rendőrség alkapitánya volt, főkapitányként pedig a Hódmezővásárhelyről odakerült Szalay Józsefet váltotta annak nyugdíjazásakor. Vásárhely főkapitányi posztjára a román megszállók 1920. március eleji kivonulása után került, és az ő nevéhez fűződik a rendőrség július 1-jei államosításával kapcsolatos átalakulás levezénylése a városban.1033

1032 VRÚ 1920. szept. 2.

1033 Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX.) Szeged, 1992. 276.; Varsányi Attila: Temesváry Géza. In:

212