Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Spilka Antal főispánsága (1908–1910)

kalapját, esetleg törvénytelen akciók révén oktrojálták a városra, ahová aztán be sem merte többé tenni a lábát, s a helyi tisztviselőknek kellett hozzá Szegedre utazgatniuk. Mindez nemcsak a főispán indukálta társadalmi-gazdasági akciók hiányával járt együtt, de háttérbe szorult a törvényekben megkövetelt tevékenységek ellátása is: számonkérő széket pl. szintén Lukács György tartott utoljára Hódmezővásárhelyen, még 1905 májusában.

Kezdetben a közgyűlések vezetése kapcsán ütközött ki leginkább az új főispán ilyen jellegű rutintalansága. Elsőként saját párttársai követték értetlenkedve, amikor az 1908. novemberi közgyűlésen beléfojtotta a szót az idős függetlenségi és 48-as helyi pártvezérbe, Kovács Józsefbe, aki - egyébként szokásának megfelelően - rettentő hosszú és időnként követhetetlen eszmefuttatásba kezdett az aktuális tárgy, éppen a város csatornázása kapcsán. A főispánból egy idő után előtört a „főszolgabírói véna”, és addig-addig figyelmeztetgeúe a csúcsi csatornázás kapcsán saját élményeit taglaló ősz doyent, amíg az félbeszakította beszédét, visszaült helyére, majd rövid idő múlva el is hagyta a közgyűlési termet. A főispán részéről ekkor tapasztalt „türelmetlenséget” maguk a helyi függetlenségiek érezték a bizottsági tagok jogai csorbításának. A kínos ügyet az azonnal összehívott pártértekezleten akként simították el, hogy „kellemetlen félreértésnek” címezték: a főispánt a törvényhatóság érdekeinek védelme vezette csupán ténykedésében, közben „még csak nem is gondolt a szólásszabadság korlátozására és megsértésére”.835 A következő év januárjában pedig már politikai ellenfelei vádolták közgyűlési elnöklése kapcsán a függetlenségiek felé húzó pártoskodással, amit elsősorban a kellő gyakorlat hiányával magyaráztak: „elnöki erejével a serpenyőt oda billentette ahol a nagyobb súly, a többség úgy is meg volt”, amikor az indítványával amúgy is leszavazott Kun Bélát „igen erélyesen” rend- reutasította az elnöki teendőkbe való beavatkozási szándéka miatt.8“6

Spilka Antal tevékenységének kevés lenyomata maradt a város történetében, dacára rendszeres helyi jelenlétének és önálló vásárhelyi főispánságának. Jelentősebb lépésének számított, hogy tisztsége tekintélyével felkarolta a városban éppen kibontakozó, a helyi Ipartestület és Iparegylet által szervezett, Ajtay Gyula polgári fiúiskolái igazgató szervezésében és vezetésével elindult őszi-téli munkásgimnáziumi mozgalmat. A fiatal iparosok szellemi művelését célozták ezen önkéntes és díjtalan oktatási formával hetente háromszor (kedden, csütörtökön és pénteken este 8-9 óra között),837 838 839 jeles gyakorlati szakemberek közreműködésével.^8 Spilka Antal már 1908 őszén személyesen megjelent a munkásgimnázium felállítása mellett állást foglaló előkészítő értekezletén éppúgy, mint az intézmény november 9-ei megnyitásán, ahol beszédet is mondott.8 6 Az első

835 VV 1908. nov. 26., nov. 28.

836 Uo. 1909. jan. 21.; HMV 1909. jan. 22.

837 HMV 1908. máj. 1., szept. 26.; VV 1908. nov. 10.

838 VV 1908. nov. 8., nov. 10.; HMV 1908. nov. 29., 1909. jan. 5., jan. 8.

839 VV 1908. okt. 20., nov. 10.

174