Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Fábry Sándor főispánsága (1906–1907)
Székfoglaló programbeszédében - sok elődjéhez hasonlóan - Fábry Sándor is a „munka embereként” tűnt fel a helyiek előtt. Elsőként azt kérte tőlük, hogy ne tekintsék idegennek annak ellenére se, hogy nem a város szülötte (ezt felesleges is volt említenie, hiszen egyetlen korábbi főispán sem volt vásárhelyi születésű), majd a Békés megyével való hasonlóságokat hangsúlyozta. Leszögezte: elmúltak azok az idők, amikor a főispáni tisztség csupán méltóság volt, a mai közigazgatás csillogás helyett tevékeny munkálkodást kíván meg a kormány helyi képviselőjétől is. Neki pedig eszményképe a munka, hiszen azáltal vált - összeköttetések és vagyon nélkül, a közigazgatási szamárlétrát végigjárva - Békés megye főispánjává is. Az új idők új főispánt is kívánnak: amíg korábban az önkormányzatok jellemzően ellenséget láttak az államhatalom képviselőjében, immár össze kell forrnia törvényhatóságnak és főispánjának, hiszen az új éra főispánja nem csupán bizalmi embere a kormánynak, hanem annak elveit szem előtt tartva az autonómia kipróbált harcosának is kell lennie. Nála pedig kevés alkalmasabb embert lehetne találni ezen új főispáni szerepkörre, hiszen egész pályafutása az önkormányzathoz köti. A közigazgatás általános feladatairól szólva Fábry elmondta, hogy nézete szerint a magyar közigazgatás csak akkor lesz teljes, ha egy új hatáskörrel, mégpedig a közgazdasági közigazgatás beillesztésével bővül. Magyarország viszontagságos történelme okán évszázadok óta a nemzeti és politikai önállósága biztosításával volt elfoglalva, mialatt a gazdasági élet nem fejlődhetett ki kellőképpen. Mivel az európai államok új viszonyrendszerében közgazdasági harcok döntik majd el az államok sorsát, így e tekintetben sem szabad lemaradnunk. Ezért vallja magáénak az új kormány első nagyfontosságú célkitűzését, az ipar- fejlesztést, így a társadalom közgazdasági törekvéseit, a közigazgatás közgazdaság felé hajló reformjait fogja leginkább támogatni. A mezőgazdaság érdekeinek megóvása mellett „vállvetve kell tehát közgazdasági alkotások megteremtésén munkálkodnunk”. Szintén a közigazgatás általános feladatai sorában említette a szociálpolitika megoldandó kérdéseit, mint a korszak legégetőbb problémáját. A munkások anyagi helyzetén a mezőgazdasági és ipari munkaalkalmak szaporításával lehet javítani, miközben meg kell akadályozni a nemzetközi szociáldemokrácia inter- nacionális elvekkel való izgatását. Főispáni ajtaja mindig nyitva áll majd szegény, árva, elhagyatott és gyámolításra szoruló embertársai előtt. Ffarmadik fontos közigazgatási feladatként említette a közegészségügy fejlesztését, hiszen „a nemzet ereje és legfőbb vagyona az ország népessége”. A felsorolt három jelentős feladat mellett Fábry szólt még a közművelődés, a szellemi fejlődés jelentőségéről a jó közoktatás kapcsán. Beszédét azzal fejezte be, hogy a főispáni tisztség bizalmi állás mindkét irányból. A kormány bizalma a kinevezés tényében nyilvánul meg, az önkormányzaté pedig csak idővel, a harmonikus együttműködés alapján fejlődhet ki. Fő törekvése az lesz, hogy az előbbit megőrizze, az utóbbit pedig kiérdemelhesse. 163
