Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Lukács György főispánsága (1901–1905)
szabadelvű párt kabinetjei váltogatták egymást hosszú ideig. Lukács György lemondásáig Vásárhelyen csak akkor távozott főispán, ha belefáradt már a munkálkodásába (Dáni, Rónay és bizonyos szempontból Kállay), ha a kormány paradigmaváltásban gondolkodott egy lokális ügy megoldása kapcsán (Kállay), vagy ha éppen botrányai már tarthatatlanná tették a helyzetét (Thoroczkay). Bár Lukács miniszter lett, az országszerte törvénytelennek tartott, élesen elutasított darabontkormányban való szerepvállalása Vásárhelyen is sokáig megbocsáthatatlan volt, pár hónap elteltével már valóságos szidalomnak számított, ha valakire azt mondták, Lukács főispán kegyeltje volt (az 1905 nyarán új lapot indító Kun Bélát évekig revolverezték ezzel konkurensei, s az ifjú szerkesztő nem győzte a vádakat hosszú vezércikkekben cáfolni696). A függetlenségi Vásárhely és Vidéke szégyennek nevezte, „hogy becsületes érzésű magyar emberek vállalkozzanak a bécsi akarat képviseletére és a lealázó udvari lakáj szerepére”, és döbbenetesnek tartották, hogy Lukács miniszteri kinevezését néhányan dicsőségnek érezték a városban.69 Békés megyétől a főispán nyílt levélben köszönt el, ebben leszögezte, hogy maga is a győztes koalíció kormányának kinevezését tartja a válság végleges megoldásának, amíg azonban nem jön létre megegyezés erről a királlyal, nem maradhat kormány nélkül az ország. Ezért, a „haza érdekében” vállaltak tárcát a darabontkormány miniszterei.698 Hódmezővásárhellyel június 20-án kelt levelében tudatta miniszteri kinevezését, egyúttal megköszönte a városnak főispáni működése idején iránta tanúsított jóindulatát.699 A Békés megye közönségéhez írottal szinte teljesen megegyező szövegű, s emiatt a vásárhelyi közvélemény nagy része által sértve támadott búcsúlevelét a június 28-ai közgyűlés tárgyalta: a tanács javaslata az volt, hogy - félretéve minden politikai vonatkozást - fejezze ki a közgyűlés sajnálatát a főispán távozása miatt, míg Endrey Gyula csupán tudomásulvételt ajánlott az „alkotmányellenes” kormányban szerepet vállaló Lukács távozásával kapcsolatban. Névszerinti szavazásra került sor, s ezúttal Endrey indítványa győzött 92:66 arányban. A helyzet abszurditását mutatta, hogy Fejérváry miniszterelnöknek a kormány hivatalba lépését tudató leiratával kapcsolatban már a városi tanács is azt javasolta, hogy a közgyűlés szavazzon bizalmatlanságot az új kabinettel kapcsolatban, ami egyhangúlag meg is történt. Borsod megye határozatához csatlakozva kimondták, hogy az új kormány „törvényellenes rendeletéit” nem hajtják végre, adókat nem hajtanak be, újoncokat nem állítanak.700 A szabadelvű vásárhelyi törvényhatósági bizottsági tagok nem nyugodtak bele a távozó főispánnal kapcsolatos közgyűlési határozatba, s végül június 29-én „semmit sem nagyító, 696 VRÚ 1905. aug. 30., okt. 10.; VV 1906. júl. 31., nov. 21., 1909. ápr. 24.; HMV 1907. aug. 25., aug. 30. 697 VV 1905. jún. 18.; VRÚ 1906. jan. 12. 698 HMV 1905. jún. 20.; VV 1905. jún. 20.; VH 1905. jún. 20. 699 HMV 1905. jún. 25.; VV 1905. jún. 22. 700 MNL CSML HL Közgy. jkv. 324/1905. (06. 28.), 326/1905. (06. 28.), 569/1905. (10. 30.); HMV 1905. jún. 29.; VV 1905. jún. 29., júl. 2.; VH 1905. jún. 21., jún. 27., jún. 29. 147
