Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)

IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők

Régi jeles honismerők 345 lapot 1951-53-ig. A szerkesztőség címe: Csanádpalota, Nagy-Purgely dűlő, tanya 134. szám. „írásainkban nem sirattuk az úri Magyarországot, nem szidtuk a kommuniz­must, és szóra sem méltattuk azt a szocializmust és demokráciát, melyet akkoriban hirdettek, de nem gyakoroltak. Gúnyoltuk az akkor virágzó személyi kultuszt, és nem ismertük el, hogy Rákosi forrón szeretett vezére a magyar népnek." 1953. márci­us 23-án az államvédelmi osztály emberei letartóztatták a Csokor című újságban meg­jelent cikkei miatt. „Hat hétig tartó lelki tortúra után a százados egy jegyzőkönyvet tett elém, s fel­szólított, hogy olvassam el és írjam alá. Mikor elolvastam, visszaadtam:- Ha százados úr az utolsó lapot megsemmisíti, akkor aláírom. Ugyanis az nem igaz, hogy meg akartuk dönteni a rendszert. Hogy ellene voltunk az igaz, de hogy fegyver nélkül rendszert döntsünk, ez nem igaz." Másnap a fővárosi Markó utcai fogház cellájába került, 12 évi börtön és teljes va­gyonelkobzás volt az ítélet. Büntetését Márianosztrán kezdte letölteni. 1953. augusz­tus 22-től Várpalotára került szenet fejtem. Az itt lévő rabok mind politikaiak voltak, túlnyomórészt orvos, pap, gróf és néhány paraszt. „Olyan volt az embertársi szolida­ritás, amilyent még soha sehol sem tapasztaltam. Ez tartotta bennünk a lelket, a józan észt és bátorságot, mely a bányamunkához szükséges volt." 1956-ban szabadult, ám 1957 januárjában ismét letartóztatták, csak márciusban tisztázódott ártatlansága. 1960-ban kényszer hatására lett a Törekvés Tsz tagja. Nyugdíjas koráig ott dolgozott az építőbrigádban. Hogyan teltek a nyugdíjas Asztalos P. Kálmán napjai? „Méhészkedtem, az udvaron, a kertben tevékenykedtem, írogattam a Néprajzi Múzeumnak, néha a Méhészetnek, a Csongrád Megyei Hírlapnak, és minden este je­gyeztem az időjárást." 1969-ben megalakították Bazsó Dénessel és Kinyó Istvánnal a honismereti szakkört, hamarosan beindult a Palotai Krónika is. Gyűjtögetni kezdték a régi szerszámokat, eszközöket, s létrehozták a honismereti gyűjteményt. Idős korában ezt rendezgette, szépítgette, gyarapította. S kire emlékszem én, a 70 évvel fiatalabb kislány? Egy kedves öreg bácsira, ki szüntelen kedvvel magyarázta a kemence kocsi működését, mutatta az automata mo­sógép elődjét, a szenes vasalót. Mikor én megismertem, már nem lázadt, nem szerve­zett; a falu múltjáról írogatott, és kedves gyűjteményét rendezgette. 1989. március 24- én örökre eltávozott közülünk. Ezzel az írással szeretnék tisztelegni emléke előtt, s megköszönni utólag is, hogy a hagyományok, az elődök szeretetére, tiszteletére taní­tott minket. Gyermeke nem született, így életműve apáról-fiúra nem öröklődhetett tovább. A Honismereti Kör tagjai: Németi Bálintné, Balogh András, Nagyfalusi Ist­vánná és a többiek mind azon munkálkodnak, hogy megmaradjon a jövőnek is, amit Kálmán bácsi átmentett a „múltból a jelenbe". VARGÁNÉ NAGYFALUSI ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom