Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
Régi jeles honismerők 345 lapot 1951-53-ig. A szerkesztőség címe: Csanádpalota, Nagy-Purgely dűlő, tanya 134. szám. „írásainkban nem sirattuk az úri Magyarországot, nem szidtuk a kommunizmust, és szóra sem méltattuk azt a szocializmust és demokráciát, melyet akkoriban hirdettek, de nem gyakoroltak. Gúnyoltuk az akkor virágzó személyi kultuszt, és nem ismertük el, hogy Rákosi forrón szeretett vezére a magyar népnek." 1953. március 23-án az államvédelmi osztály emberei letartóztatták a Csokor című újságban megjelent cikkei miatt. „Hat hétig tartó lelki tortúra után a százados egy jegyzőkönyvet tett elém, s felszólított, hogy olvassam el és írjam alá. Mikor elolvastam, visszaadtam:- Ha százados úr az utolsó lapot megsemmisíti, akkor aláírom. Ugyanis az nem igaz, hogy meg akartuk dönteni a rendszert. Hogy ellene voltunk az igaz, de hogy fegyver nélkül rendszert döntsünk, ez nem igaz." Másnap a fővárosi Markó utcai fogház cellájába került, 12 évi börtön és teljes vagyonelkobzás volt az ítélet. Büntetését Márianosztrán kezdte letölteni. 1953. augusztus 22-től Várpalotára került szenet fejtem. Az itt lévő rabok mind politikaiak voltak, túlnyomórészt orvos, pap, gróf és néhány paraszt. „Olyan volt az embertársi szolidaritás, amilyent még soha sehol sem tapasztaltam. Ez tartotta bennünk a lelket, a józan észt és bátorságot, mely a bányamunkához szükséges volt." 1956-ban szabadult, ám 1957 januárjában ismét letartóztatták, csak márciusban tisztázódott ártatlansága. 1960-ban kényszer hatására lett a Törekvés Tsz tagja. Nyugdíjas koráig ott dolgozott az építőbrigádban. Hogyan teltek a nyugdíjas Asztalos P. Kálmán napjai? „Méhészkedtem, az udvaron, a kertben tevékenykedtem, írogattam a Néprajzi Múzeumnak, néha a Méhészetnek, a Csongrád Megyei Hírlapnak, és minden este jegyeztem az időjárást." 1969-ben megalakították Bazsó Dénessel és Kinyó Istvánnal a honismereti szakkört, hamarosan beindult a Palotai Krónika is. Gyűjtögetni kezdték a régi szerszámokat, eszközöket, s létrehozták a honismereti gyűjteményt. Idős korában ezt rendezgette, szépítgette, gyarapította. S kire emlékszem én, a 70 évvel fiatalabb kislány? Egy kedves öreg bácsira, ki szüntelen kedvvel magyarázta a kemence kocsi működését, mutatta az automata mosógép elődjét, a szenes vasalót. Mikor én megismertem, már nem lázadt, nem szervezett; a falu múltjáról írogatott, és kedves gyűjteményét rendezgette. 1989. március 24- én örökre eltávozott közülünk. Ezzel az írással szeretnék tisztelegni emléke előtt, s megköszönni utólag is, hogy a hagyományok, az elődök szeretetére, tiszteletére tanított minket. Gyermeke nem született, így életműve apáról-fiúra nem öröklődhetett tovább. A Honismereti Kör tagjai: Németi Bálintné, Balogh András, Nagyfalusi Istvánná és a többiek mind azon munkálkodnak, hogy megmaradjon a jövőnek is, amit Kálmán bácsi átmentett a „múltból a jelenbe". VARGÁNÉ NAGYFALUSI ILONA