Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti közösségek
Honismereti közösségek 121 eredményezte, hogy a falu lakossága méltányolni kezdte a mozgalmat és szépen gyarapodott a gyűjtemény. Amikor valaki hozott valamit, mindig beírta Péter bácsi egy füzetbe. Állandó kiállítási termet csak az új kultúrház felépülése után kaptunk, amikor a könyvtár helye felszabadult. Közben, Péter bácsi kezdeményezésére, megkezdtük a Falukrónika szerkesztését. A durva papírra írt, stencilezéssel sokszorosított lapot először 150 példányban adtuk ki. Ekkor még csak a falu múltjával kapcsolatos írások jelentek meg a fűzőkapoccsal összefogott, havonta megjelenő lapban. Emlékszem, 50 fillért kértünk egy példányért, hogy a következő számhoz papírt tudjunk venni. Vasárnap délutánonként jöttünk össze, ilyenkor megbeszéltük a teendőket, átolvastuk az írásokat a következő krónikához. Péter bácsi fogadta a látogatókat, és megmagyarázta, mire használták elődeink az összegyűjtött tárgyakat. Volt egy nagy spirálos füzetünk, ami „vendégkönyvként" szolgált, és amibe a gyűjtemény látogatói beírták a nevüket és észrevételeiket. Már akkor sok iskolás gyermek érdeklődését felkeltette a néphagyomány. Volt olyan testvérpár, aki minden vasárnap megjelent, és mindig beírta a nevét a „vendégkönyvbe". Ezek voltak a Mikulán-fiúk. Itt találkoztam először egy pici lánykával, aki már akkor nagy érdeklődést mutatott a gyűjtemény iránt, és ragyogó szemmel hallgatta a régi történeteket, figyelte Péter bácsi magyarázatát, hogy mire használták régen a gyűjtemény tárgyait. A kislányt Nagyfalusi kukának hívták. 1973 nyarán a Hazafias Népfront rendezésében Makón honismereti továbbképzést szerveztek, ahová minket, palotai hagyományőrzőket is meghívtak. A háromnapos rendezvényen Palotáról részt vett: Asztalos P. Kálmán, Pánczél Józsefné, Ludányi László, Szügyi László és jómagam. Előadást tartott Ortutay Gyula, dr. Börcsök Vince, Gulá- csy Éva, dr. Tóth Ferenc múzeumigazgató. A rendezvényen részt vettek Csongrád megye honismereti körei. Az előadást az akkori Kun Béla (ma Kálvária) téri iskolában tartották. Sajnos, én már nem sok hasznát láttam az ott tanultaknak, mert ebben az évben súlyos betegségem miatt már nem tudtam részt venni a honismereti munkában. Továbbra is figyelemmel kísértem és támogattam írásaimmal a mozgalom munkáját, de az összejövetelekre már nem jártam. Viszont 1981 és 1984 között a Zöldértnél dolgoztam, és a brigádommal minden hónapban kitakarítottuk a honismereti múzeumot, és rendben tartottuk Kelemen László sírját. Asztalos P. Kálmán 1989-ben bekövetkezett halála után Nagyfalusi Ilona vette át a szakkör vezetését és a gyűjtemény gondozását. Munkáját segítette az akkori kultúrház igazgató, Erdélyi Lajos. Amikor férjhez ment, és elköltözött a faluból, édesanyja és húgai folytatták a munkáját. Közben az egyesület megkapta a kultúrház melletti épületet, Vörös János kovácsmester házát, amelyhez a kovácsműhely, teljes berendezésével hozzátartozott. A nagy udvar és a kocsiszín lehetővé tette az összegyűjtött gazdasági szerszámok tárolását, ezzel nagyban gazdagodott a gyűjtemény. Péter bácsi halála után - amikor egy ideig hol volt gazdája a gyűjteménynek, hol nem - bizony sok értékes tárgy és írás elveszett. Közöttük egy százéves iratszekrény, sok tit-
