Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Régi jeles honismerők
380 Ki kicsoda? az egyes levéltári szakbizottságokban fejtette ki tevékenységét, ahol a terület szakfeladatainak rendszerét dolgozták ki máig ható érvénnyel. Nagy teljesítményt nyújtottak e tekintetben. A levéltári munka jellegét hosszú időre meghatározták. Fordulat a szemléletmódban csak a digitalizálással következett be. A levéltár-igazgatói tevékenység jellegében a későbbiekben sem sokat változott. Szétaprózta az időt, felőrölte a munkaerőt, az energiákat. Oltvai Ferenc nem cerberus, hanem filantróp, kutatót szerető levéltárosként dolgozott, szerette és segítette a kutatókat, azonban sohasem mondott le az alkotó tevékenységről. 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig terjedően 200 cikket és tanulmányt írt (a következő 15 év termése bibliográfiájának elkészítése még várat magára). Dolgozatai sorában levéltári szakcikkek és a helytörténeti írások egyaránt megtalálhatók. A Délmagyarország című napilapban rendre jelentek meg az OF aláírású cikkek jeles személyekről (pl. Vedres István), épületekről (pl. Zsótér ház), eseményekről (földmunkásmozgalom, világháború) és dokumentumokról. Szeretett Csanád megyéjéhez sem maradt hűtlen, Pitvaros, Mező- kovácsháza, Apátfalva és más helyek történetében tallózott. Mindezek közben két egyetemi jegyzetet írt hazánk történetéből. A kis bibliográfiát lapozgatva feltűnik cikke, amelyet „A honismereti mozgalom és a levéltárak" címmel jelentetett meg a Levéltári Szemlében, 1963-ban. A honismereti mozgalomban nem pusztán írásokkal, hanem a gyakorlatban is részt vett. Szegednek a Népfront kebelén belül a megyei mellett külön honismereti bizottsága volt, ahova megérkeztek a központi direktívák. Feri bátyánk ipari tanulókkal gyárlátogatásokra járt, segítette őket dolgozatuk írásában, amelyeket valamilyen versenyre készítettek, többek között az Erkel Diákünnepekre, amely abban az időben Békés és Csongrád megye fiataljai nagy kulturális seregszemléjének a szerepét töltötte be. Két nagyobb lélegzetű alkotása, a „Szeged múltja írott emlékekben" (Szeged, 1968) és a „Csongrád megye évszázadai" történeti olvasókönyvben megjelent, Bartha Lászlóval közösen készített dokumentumgyűjteménye, amely a megye történetét a török időktől 1848-ig (Szeged, 1985) mutatja be, szintén a helytörténet művelésének a jegyében íródott. Nyugdíjasként sem hagyta el a levéltárat. A Békés Megyei Levéltár munkatársaként még majd két évtizedet dolgozott, közben szívesen osztotta meg szakmai tapasztalatait fiatalabb kollegáival. A községi fondok felállításáról írott munkája ma is igazodási pontot jelent a levéltárosok számára. A két világháború között indult értelmiségit pályáján hosszú ideig gyanúsként méregette a hatalom. Ezért mindig a hivatalos elvárások teljesítésére, sőt túlteljesítésére törekedett. A hivatalos elismerést, a Magyar Köztársaság Csillagrendjét 80. születésnapjára kapta meg, amelyet kollegái és barátai felolvasóüléssel és köszöntéssel ünnepeltek meg. 1999. április 21-én hunyt el. A 2006-ban alapított Oltvai Ferenc-díjat pedig minden évben az a Csongrád megyei levéltáros kapja meg, aki számára a kollegák a díjat megszavazzák. Emlékét írásai és a róla elnevezett díj, reméljük, sokáig élteti. BLAZOVICH LÁSZLÓ
