Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
IV. Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben? - Bél Mátyás-emlékéremmel és Honismereti Munkáért Éremmel kitüntetett tagjaink
418 Ki kicsoda? készítette el és jelentette meg „Az otthonom pedig hát ott, Makón van" József Attila makói évei című kötetét, a magyar irodalomtörténet-írás egyik jelentős hiánypótló összefoglalóját. Széles körben ismertté tette a Makón induló költő pályájának korai szakaszát. Muzeológusi tevékenységének meghatározó részévé vált az Espersit-ház irodalomtörténeti gyűjteményének fejlesztése, amely az irodalomtörténeti kutatások kincsesbányája, ami József Attila költői pályaképének kiteljesítéséhez messzemenően hozzájárult. Töretlen optimizmussal, lendülettel, óriási tárgyi tudással kutatja és fogja össze a helyismeret ezer szálát, hogy írásokban megörökítve, fényképeken dokumentálva, gyűjteményekbe beépítve megőrizze, és örökül hagyja a következő generációknak. Szerteágazó érdeklődése szeretett városa és térsége történelmi, irodalmi, néprajzi, egyháztörténeti, gazdasági, képzőművészeti és kulturális örökségének egészére kiterjed. Kezdeményező képessége évtizedek óta töretlen. Elérte, hogy 1981. október 2-án átadták a múzeum új épületét, amelynek berendezése, a gyűjtemény állandó gyarapítása, a kiállítások szervezése, a helytörténeti kutatómunka, a gyakori előadások és a kiemelkedő publikációs tevékenység mellett arra is jutott figyelme és energiája, hogy a város és a múzeum vendégeinek tárlatvezetést tartson, és a városvezetésnek javaslatokat tegyen a lokális emlékhelyek kialakítására. 1990 és 2005 között a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége makói szervezetének titkára volt. 1990-től a makói József Attila Gimnázium Csanád Vezér Alapítványa Kuratóriumának elnöke, 1996-tól a Szirbik Miklós Társaság titkára, 2001-től a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület tiszteletbeli tagja. Mindig talált módot arra, hogy hatalmas tudását megossza másokkal. A fiatalabb generációk sorát nevelte a múlt tudásalapú tiszteletére, megbecsülésére. Egész munkássága a helyismeret gazdagítását szolgálja. A honismereti mozgalom jeles makói eseményét jelentette, hogy 1974-ben országos honismereti diáktábort szervezett és vezetett munkatársaival Makón, éppen akkor, amikor ő maga még múzeum nélküli múzeum-igazgató volt. Azt vallotta, hogy dolgozni minden körülmények között lehet, kitartóan kell és lehet munkálkodni a nehézségek ellenére is. A Csongrád Megyei Honismereti Híradókban megörökítette a fiataloknak életre szóló útravalót nyújtó diáktáborok kutatási módszereit, eredményeit. Szívesen tartott előadásokat a honismereti-helytörténeti matinékon, a megyei levéltári napokon, konferenciákon. A Honismereti Szövetség 2003-ban Bél Mátyás-plakettet adományozott neki fáradhatatlan tevékenységéért. Nemcsak szű- kebb hazájában ismerik el életművét az 1990-ben neki megítélt Makó város díszpolgára címmel, hanem a régióban és az országban is politikai-kormányzati rendszertől függetlenül. A Szocialista Kultúráért Érdemérem (1970), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1979), Móra Ferenc-emlékérem (1988), Tömörkény-díj (1994), A Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Díja (1998), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002), Pápai áldás (2003), Fraknói Vilmos-díj (2006), Nagy György-díj (2008), Csongrád megyei Príma Díj (2008) birtokosa. Emberi nagyságát megbecsülve a „legmakaibb makai" elnevezéssel illetik közkedveltségéért, óriási tudásáért. PÁL LÁSZLÓNÉ SZABÓ ZSUZSANNA
