Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
280 Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból Helytörténeti oktatás a „Város a Maros mentén" című olvasókönyv segítségével í. Népünk és hazánk története a világtörténelem szerves része, a helytörténet pedig - mint cseppben a tenger - összetevője és tükrözője is a nagy egésznek. Ha ismerjük a helyet, ahol élünk, jobban kötődünk hozzá. Ha itt születtünk és élünk, a gyökereink ösztönöznek környezetünk alaposabb megismerésére, s minél jobban ismerjük életterünket, annál erősebb az identitástudatunk. Ez az a megtartó erő, amely támasz a nehéz élethelyzetekben, amely köt és vonz, visszahoz később is, ha másfelé visz az életút, s akarva akaratlanul meghatározza személyiségünket, gondolkodásunkat, életmódunkat. Ezért fontos a hely történetének ismerete. Melyek a helytörténet sajátos vonásai? Mindenekelőtt az, hogy speciálisan az adott helyhez kapcsolódik, helyi szóbeli hagyományok, helyi tárgyi és írott források alapján tárul fel, s viszonylag kevesen ismerik mélyebben, részletesebben. A helytörténeten keresztül jobban érzékelhetők, közelebb hozhatók a nagyobb, tágabb történelmi folyamatok, jelenségek, összefüggések, hatások, ezért ezek közvetlenebb érdeklődést válthatnak ki. A helytörténet elemei, tényezői, emlékei mindig körülöttünk vannak, szembetűnnek, jelen vannak a környezetünkben. Mivel közvetlenül érintik a helyi folyamatok a település lakóit, fontosabb megismertetni, megmagyarázni őket. Emellett a helytörténet a közösséget összekötő erő, mert minden helybeli ember saját sorsa részének tekintheti. A globalizáció időszakában kapaszkodót jelent az embereknek, mert a hely története valami olyan dolog, ami csak az övék. Miért jó és hasznos a helytörténet megismertetése a történelemtanításban? Mert a konkrét helyi körülményekből kiindulva lehet következtetni a régió, az ország és a világ történetére, s a globális történelem helyi vetületei segítik a „nagy egész" megértését. Ezek után az a kérdés merül fel: adottak-e a helytörténet tanításának feltételei a mi városunk, Makó középiskoláiban? Az Oktatási Minisztérium kerettanterve a történelem és állampolgári ismeretek oktatásában lehetőséget ad az iskolák számára, hogy az éves óraszám 20 %-ának témáját helyi célkitűzéseinek megfelelően határozza meg. A helyi tanterveknek ebbe az órakeretébe ajánlatos beilleszteni és betervezni a helytörténeti ismereteket. Ez a keret természetesen nem elegendő a településtörténet teljes megismertetéséhez, de a helytörténet néhány kiemelkedően fontos vonatkozása ezeken az órákon feldolgozható. 2002 szeptemberétől a makói középiskolák 9. évfolyamos tanulóinak kezébe került a Gilicze János -és Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna szerzőpár által elkészített Város a Maros mentén című helytörténeti olvasókönyv. Ezzel megoldódott a várostörténet oktatásához szükséges forrás- és tananyag elérhetőségének kérdése. A könyv 74 témaegysége négy tanéven át a történelem tananyagához illeszkedően gazdag kínálatot ad a régió őstörténetétől csaknem napjainkig, mégpedig kezelhető formában, forrásokból
