Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
278 Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból Kardos István híres vőfélyről. Hosszú sétánk másik állomása a Szent Mihály templomhoz, és a szabadtéri Nepomuki Szent János szoborhoz vezetett. A gyerekek áhítattal hallgatták a templomi orgona hangját. Majd a falu szélén Varga Zoltán gazdálkodó látta vendégül a gyerekeket, ahol megtekinthettük a lótartás eszközeit, módjait és néhány háziállatot.. Itt a bátrabb gyerekek lovagolhattak is, lehetőség volt még társasjátékokra, a szaladgálásra, focizásra is. Az utolsó állomásunk a Pintér-vendéglőbe vezetett, ahol helyi specialitással vártak bennünket. A harmadik napon a népi építkezés módjaival, eszközeivel ismerkedhettek vetítéssel és beszélgetéssel egybekötve a táborban résztvevők. Szó volt a kosárfonás kultúrtörténetéről, annak helyi jellegzetességeiről, híres kiszombori kaskötőkről. A makói Maros étteremben elfogyasztott ebéd után a vályogvetés mellett a paticsfal készítésének titkaiba vezette be a gyerekeket Csepkó Gábor kemenceépítő. A technika megismerése mellett nagy élményt jelentett nekik a lábbal való sárdagasztás. Egy másik csoportban egy könnyebbnek tűnő mesterséget, a kosárfonást próbálhatták ki ezen a délutánon a gyerekek, így megtapasztalhatták a kétkezi munka becsületét, szépségét. Nagyon szép ceruzatartók, kosárkák kerültek ki a táborosok kezei közül. A negyedik napon vonattal Csanádpalotára vezetett az utunk, ahol Nagy Péter kötélgyártó műhelyét fedezhettük fel. A gyermekek számára nagyon érdekes volt ez a régi mesterség, mely kihalófélben van. A helyi kántor és a művelődési ház igazgatója segítségével ismerkedtünk a falu történetével, neves szülötteivel, Kelemen László híres színigazgatóval, a falu egykori plébánosával. Betekintést kaptunk a helytörténeti gyűjteménybe, majd a csanádpalotai kálváriát és templomot néztük meg. Egy helyi vendéglőben elfogyasztott ebéd után lovas fogatokkal kikocsikáztunk Szikszai István juhász birtokára, ahol a juhtartás módját, eszközeit láthatták a gyermekek, valamint segíthettek a birkanyáj terelésében. A rátermettek kipróbálhatták az íjászkodás nem könnyű, de izgalmas mesterségét. A tábor utolsó (ötödik) napján a táborosok csapatokat alkottak, és vetélkedéssel adtak számot az elmúlt héten szerzett ismereteikről. A verseny első részében egy gyógynövényekkel kapcsolatos totót töltöttek ki, majd a múzeum skanzenjének felfedezőlapjával járták be a csapatok az udvart, gyógynövény felismeréssel folytatódott a program, felvágott képeket kellett összerakni és felismerni. Ebéd után következett az eredmény- hirdetés, a szoros versenynek villámkérdésekkel született meg a végeredménye. Majd a megérdemelt könyv- és csoki jutalmakat vehették át a győztesek és minden résztvevő. A tábor zárásaként mindenki választhatott neki tetsző kézműves tevékenységet - gyöngyfűzést, kosárfonást, szövést, agyagozást - az elkészült alkotásokat emlékként hazavihették. Végül fényképezkedtünk - csoportosan, saját alkotásokkal és nem utolsó sorban az új és régi barátokkal. A tábor segítői: dr. Halmágyi Pál, Antal Imré- né, Pintér Attiláné, Forgó Géza, Süliné Rácz Emőke, Csepkó Gábor, Kissné Baráth Ildikó és a múzeum dolgozói. A Makói Múzeumért Közhasznú Alapítvány 2010-ben rendezte meg a III. honismereti tábort. Immáron második éve határon túli gyerekek is részt vettek a munkában.
