Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - Honismereti táborok megyénkben
258 Honismereti tevékenysésünk tapasztalataiból folytatta munkáját. Szigeti György diákjai egykori kubikusok és summások között gyűjtöttek népdalokat, életmódjukra vonatkozó adatokat. Juhász Antal a tanyakutató csoporttal dolgozott, mely szöveges leírással, mesteri rajzokkal és fényképekkel dokumentált dolgozatban foglalta össze kéthetes gyűjtésének eredményét. Helytörténeti témával két kisebb csoport foglalkozott Juhász János csongrádi muzeológussal az élen: egyik kubikos családi életutakat állított össze, a másik pedig a Csongrádi Háziipari Szövetkezet történetét dolgozta föl. Az első tábor konkrét sikerét a diákok gyűjtési tapasztalatainak dolgozatban rögzítése, közel 100 db tárgy múzeumba kerülése jelentette, távlati hatása pedig, hogy útjára indított egy jó ügyet, a honismereti diáktáborok rendszeres megrendezésének gondolatát.6 Csongrádon még további két diáktábort szerveztek: 1985-ben és 1997-ben. A megyében ez volt az egyetlen hely, ahol három alakalommal gyűltek egybe a kutatni szerető diákok. Ez a szíveslátás szép példát adott a város honismereti elkötelezettségéről. Ugyanez mondható az adtaközlőkről is, akik munkánk segítségére voltak. A népszokásokkal, jeles napokkal foglalkozó csoport tagjait nemegyszer különleges élményben részesítették, amikor pl. igazi lakodalomban látták vendégül őket, s erről filmfölvételt is készíthettek.7 Szentesen kétszer jöttek össze a honismeret iránt érdeklődő megyebeli diákok. Először 1977-ben.8 Rangos esemény mivoltát emelte ki itt is az, hogy a párttitkár (Labádi Sándor) városi ügynek tekintette a tábort, s személyesen köszöntötte a tábor lakóit. Négy szakcsoportot alakítottak: életmódkutató, helytörténeti, népzenekutató és néptánc kutató. A kezdeti idők fontos vonása a folklór erőteljes szakmai fölkarolása. Ezzel függött össze, hogy a diákok figyelmét a gyűjtés általános gyakorlatán belül is, a megfigyelés módszerére, s a látottak és hallottak lejegyzésének fontosságára hívták föl a szakértő muzeológusok. A munkát a város történetét bemutató és szokásvilágával megismertető előadások vezették be. Később ez kialakult sorrend lett, a konkrét gyűjtőmunka elkezdése előtt a „hely szellemével" ismerkedtek a résztvevők. Szigeti György, a Csongrád Megyei Módszertani Intézet munkatársa, tapasztalt népdalgyűjtő irányításával számos népdalt gyűjtöttek össze a diákok. Munkájukkal nagy segítséget nyújtottak az újonnan alakult szentesi citerazenekarnak, amely addig műsorgondokkal küszködött. Hasonlóan hasznos adatokat rögzítettek a „néptánc kutatók" is, mert nemcsak a szentesi nép táncait jegyezték le, de föltérképezték a táncélet, a táncos szórakozási alkalmak, a tánciskolák világát is. E tábor tapasztalatai erősítették meg a helytörténeti vizsgálatok fontosságát. Egy város mikrovilágában fedezhették föl a gyerekek eddigi történelmi ismereteik helyi, élményszerű párhuzamait. így ezekhez az ismeretekhez már nemcsak értelmükkel, hanem érzelmeikkel is kapcsolódtak. 6 Felföldi László: I. megyei Honismereti Diáktábor Csongrádon. In: CSMHH, 1975. 161-165. 7 A szegedi Móra Ferenc Múzeum (MFM) Néprajzi Adattár 920/85. 8 Felföldi László: ül. megyei Honismereti Diáktábor. In: CSMHH, 1978.157-160.
