Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Társszervezeteink
218 A honismereti tevékenysés közösségei és színterei alakítottak ki, és emiatt a lakosokat teljes kártérítéssel magyar falvakba - jobb helyekre - költöztették. A még élő derenkiek visszajárnak rokonaikkal, és megünneplik az egykori falu búcsúját minden év július 28-án. Eme nap eseményeihez kapcsolódva avattuk a derenki emlékoszlopot több száz búcsús és Krakkóból érkezett vendégek jelenlétében. Derenk a magyarországi lengyelek zarándokhelye, ahol kápolnát építettek, és a még álló iskola épületét rendbe hozva, múzeumot alakítottak ki. Az egykori faluból a volt főutca két oldalán a fával benőtt területen még látszanak az egykori épületek földből kiemelkedő halmai, távolabb a korabeli temető sírdombjai. Néhányat gondoznak még, ám a természet, a zöld angyal lassan visszahódítja magának a falu területét. Oszlopunk, dacolva az idővel, a határátkelőhöz vezető földes út mellett áll azon a helyen, ahol a földes „országúiról" a faluba kanyarodott az út. Az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület eddigi legnagyobb vállalkozását a Magyarországi Lengyel Önkormányzattal, a Herman Ottó Múzeum képviseletében a derenki gyökerű Rémiás Tiborral közösen végezte. A hazai lengyel önkormányzatok között gyűjtést indítottunk. Hárshegyi József alelnök a gránittömböt szerezte Siklósról, és bevésetté a kétnyelvű feliratot Monostorapátiban, és onnan szállították és állították fel az emlékművet Rémiásék. Oroszlánrészt vállalt a munkából Biernacki Karol, ön- kormányzati alelnök, ma szegedi levéltár-igazgató. Ha ő nincs, ma oszlop sincs. A 2008-as évben főképp előkészületek folytak, és megtartottuk a szokásos monostorapáti helytörténeti napot. Mégsem maradt az év avatás nélkül, köszönhetően a mindnyájunk által nagyra becsült, fáradozásban fáradhatatlan Simor Ferenc bátyánknak, aki a Baranya megyei Szentlászló melletti Riticspusztán az egykori major és iskola emlékére ünnepség keretében emléktábla elhelyezését szervezte meg, megmentve egyesületünket attól, hogy az évben avatás nélkül maradjunk. Az alkalom szép példája a honismereti egyesületek és Az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület összefogásának, amelyet, reméljük, sokan követnek majd, ugyanis az oszlopavatásainkon eddig is szép számmal részt vettek a honismerők. A 2009-es esztendő sem indított bennünket nagy reményekkel. Mégis három eseményre került sor. A Magyar Urbanisztikai Társaság észak-magyarországi régiója 2009. július 1. és 3. között tartotta éves tudományos konferenciáját a Nógrád megyei Magyarnándoron. A konferencia második napján emlékeztek meg a hajdan volt Kele- csény nevű községről, amelynek helyét ma a Kelecsénypuszta nevű lakott hely jelzi Magyarnándor határában. Az esemény során a művelődési ház kertjében emlékfát ültettek el, ahol Kovacsics Józsefné a társaság tiszteletbeli örökös tagja tartott Az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület képviseletében méltató beszédet. További lendületet adott munkánknak, hogy jelentkezett nálunk Németh Tibor Szegeden élő néprajzos kollega, a faluja, Bakonytamási történetének odaadó kutatója, hogy szervezzünk ünnepséget a falutól egykor 3 kilométerre feküdt Gerencsér település emlékére. Az együtt munkálkodás eredményeként végül október 17-én Gerencsérpusztán keresztet állítottunk a település emlékére, az egykori Gerencsérhez vezető út torkolaté-
