Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti-helytörténeti gyűjtemények
Honismereti-helytörténeti gyűjtemények 187 A nagymágocsi Felicián Atya Helytörténeti Gyűjtemény Nagymágocs jeles építészeti emlékei közé tartozik az Ybl Miklós által tervezett, 1848/49-ben épült uradalmi irodaház, ahol 2003-ban és 2004-ben megnyíltak a település történetét, a helyi lakosság életmódját bemutató állandó tárlatok, amelyek több tematikai egységre tagolódnak. A kiállított tárgyak jórészt a faluban 2002 nyarán végzett kutatómunka eredményeként kerültek be a gyűjteménybe, amelyeknek az összegyűjtésében és dokumentálásában Mód László és Vígh László irányítása mellett a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének hallgatói is részt vettek. Az adományozók közül két helybeli lakos - Héjjá Ferenc és Nagy János - érdemel említést, akik hódmezővásárhelyi eredetű, az 1960-as évekig tanyás gazdálkodást folytató családban nőttek fel, ezért munkaeszközeik elsősorban a tanyai életmóddal állnak szoros kapcsolatban. Feltétlenül meg kell emlékeznünk gróf Károlyi Lajosról, gróf Károlyi Viktor fiáról is, aki családi dokumentumokkal, fényképekkel illetve térképekkel gyarapította a kiállításokat. A 2005. évi falunapok alkalmával vette fel a gyűjtemény Felicián atya nevét. A község ezzel, valamint a posztumusz „Nagymágocs Nagyközség Díszpolgára" cím adományozásával tisztelgett munkássága előtt. A kiállításokat befogadó épület a közelmúltig polgármesteri hivatalként üzemelt, az önkormányzat azonban a település központjába költözött. Az átalakítási, felújítási munkálatokat követően az építmény jelenleg több funkciót tölt be, mivel turistaszálló is üzemel benne, illetve itt található a falu házasságkötő terme. A kiállító tér három részre tagolódik. A folyosón a látogató először a település építészeti örökségével ismerkedhet meg, amelyet a Károlyi család tevékenysége8 jelentős mértékben meghatározott. A falakon sorakozó tablók a kastély,9 az irodaház, a plébá8 A középkori Mágocs 16-17. századi sorsa sok alföldi településhez hasonlóképpen alakult, ami azt jelenti, hogy a falu a török megszállást követően egy ideig még a lakott helységek közé tartozott, majd teljesen elnéptelenedett. A pusztán maradt határt a vásárhelyi lakosság használta, amely a 17. század folyamán tudatosan terjeszkedett. Mágocs pusztát ül. Károly 1702-ben gróf Schlick Lipót császári tábornoknak adományozta, akitől 1722-ben Károlyi Sándor vásárolta meg. A Hódmezővásárhely körül elterülő óriási határt a földesúr egy ideig a helyi lakosság használatában hagyta, majd néhány évvel később Mágocsot és Derekegyházát a szegvári majorsághoz csatolta. 1827-ben Károlyi István, Károlyi Lajos és Károlyi György között felosztották a családi birtokokat, a derek- egyházi pusztát pedig, ahová ekkor Mágocs is tartozott, kétfelé hasították. Belső-Derekegyház Károlyi Istvánnak, Külső-Derekegyház pedig Károlyi Lajosnak jutott. A birtok szétosztását követően a derekegyházi gulyát felszámolták, az 1830-as évek közepén pedig elkezdődött az uradalmi majorok kiépítése, amelynek eredményeként fokozatosan növekedett a lakosság lélekszáma. A nagybirtok fejlesztése Klauzál Imre jószágkormányzó és utóda, Szendrey Ignác nevéhez fűződik. Munkásságuk eredményeként az uradalom az 1850-es évek elejére országos hírű mintagazdasággá vált, amely Mágocson kívül magában foglalta a környező lajosszállási, lajostanyai, zoltántéri és árpádhalmi majorokat is. Labádi Lajos: Nagymágocs. = Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei. Szeged, 2000. 281. 9 Az 1896/97-ben épült kastély U alaprajzú, emeletes építmény, amelyet egy osztrák építész tervezett. Jobb szárnyának végén helyezkedik el a téli kert, amelynek tetején terasz található. A jobb- és balszámy udvari oldalán is fedett folyosót találhatunk, amelynek tetejét dór utánzatú oszlopok tartják. A kastély 40 hektáros arborétumsze-