Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti közösségek
Honismereti közösségek 139 A makói Erdei Ferenc Honismereti Szakkör A néprajznak mint tudománynak, a régi hagyományok megismerésének jelentős szerepe van a nevelésben. A népi kultúra megismerése annak a tanulságnak a levonásával jár, hogy az elődök nehéz gazdasági és társadalmi körülmények között milyen nagyszerű alkotásokat tudtak létrehozni. Az 1970-es években sorra alakultak az általános iskolákban a honismereti szakkörök, a lelkes diákok tanári irányítással, valamint muzeológusok segítségével gyűjtőmunkát végeztek lakóhelyükön és környékén. A paraszti élet hagyományaival ismerkedtek, eszközöket, népviseletet, mondókákat gyűjtöttek. Iskolamúzeumot hoztak létre, lerajzolták a gyűjtött tárgyakat, eljátszották a népszokásokat, a gyerekjátékokat. Most az Erdei Ferenc Honismereti szakkör munkáját kívánom bemutatni, amely 1974-ben alakult Makón a Farkas Imre Általános Iskolában, és vezetésemmel 1983-ig működött. A szakköri tagokat a gyűjtőmunkában Felföldi László muzeológus és felnőtt pártoló tagok is segítették. Az elsődleges cél egy iskolai helytörténeti múzeum létrehozása volt. Kezdetben régi gyermekjátékokkal ismerkedtünk meg, amelyeket Makón és környékén játszottak például csigória-gágária, bige, bic, pandúrozás. A Csongrád megyei honismereti pályázaton II. díjat nyertünk a játékok bemutatásával. Az apátfalvi népművész-mester, Kardos István dél-alföldi csárdást és egy betlehe- mes játékot tanított a szakkör tagjainak. A téli népszokást bemutattuk 1975 májusában, a Hagymaházban a Honismereti Napokon. „Gulyás vagyok, vígan őrzöm nyájamat, / Furulyámmal vígasztalom magamat. / Ha behajtom nyájamat az akolba, / felpattanok kajla-bajla csacsimra, / Füle közé vágok a nagy bunkós botommal. / Ha jól lakok fordított kásával, / Nem cserélek én százhúsz tekenyős békával." (Kardos István). A szakkör tagjai több alkalommal meglátogatták az idősek napközi otthonát, ahol népszokásokat, mondókákat, babonákat, időjáráshoz kötődő népi megfigyeléseket jegyeztek le. Például: „Ha András napkor megárad a Maros, a következő évben kijön a medréből." „Jeget tör Mátyás, ha talál, ha nem talál, csinál." Nagy érdeklődéssel gyűjtötték a tanulók a babonákhoz kapcsolódó szokásokat. Például: „Ha a kakas egyet kukorékol, akkor váratlan vendég jön, ha háromat kukorékol, másnap eső lesz." „Újholdkor ütni kell a zsebben a pénzt, és akkor pénz áll majd a házhoz." 1980. október 26-án a megyei honismereti napok megnyitóján a Hagymaházban szakkörünk dramatikus játék keretében bemutatta Erdei Ferenc életútját. „Erdei Ferenc emlékére és részben az ő munkáiból összeállított kis műsort mutattak be a kisdiákok. Furcsa talán, de így van: tudtak újat mondani a hallgatóságnak. A kisiskolások azt mutatták be, - és ez az, ami a nagy tapsot kiváltotta, - hogy érdekli őket a múlt."1 A Szegedi Móra Ferenc Múzeum honismereti pályázatán 1981-ben első díjat nyertünk a „Makói gyógymódok" című pályamunkával. A 27 oldalas dolgozatot 38 színes * Magyar Nemzet 1980. okt. 26.
