Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti közösségek
136 A honismereti tevékenység közösségei és színterei nyugdíjas idő nem a szobába zárt passzív pihenést jelentette. Nyugállományba vonulása után is megmaradt mozgékonysága, társadalmi feladatokat vállalt, rendezvényeken jelent meg, és lekötötte a honismereti kör vezetése. Szerkesztette, nyomdai megjelentetésre előkészítette a Híradót, amelynek egyben szerzője is volt. Minden számában írással jelentkezett, emlékezetének mély kútjából mindig merített új témát. írt a madarakról, fákról, a marosi ártéri erdőkről, írásaiban megmutatkozott a természet, a föld szere- tete, amit talán génjeiben hordott. Kis kertet is művelt, gyakran beszélt a szép termésről. Az ő rovata volt a várost érintő évfordulók közlése. Könyv alakban is megjelentette Makó város történeti kronológiáját. Kimagasló személyiségekről szeretett tanulmányokat írni, így Széchenyire és Justh Gyulára is emlékezett cikkeiben. Erdei Ferencről több Híradóban írt. 1995-ben azt írta: „most lenne 85 éves a tehetséges, sokoldalú államférfi"; „pályafutása során tornyosultak előtte akadályok, de verejtékkel haladt a számára kijelölt úton. Életműve semmit sem vesztett értékéből, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen veszteség korai halála." 2006-ban „Erdei Ferenc az Ember" című cikkében barátként fejtette ki gondolatait. „Erdei Ferencről én csak alanyi módon tudok beszélni. írásaiban, találkozásaink, barátkozásaink és levelezéseink során sok tanulságos adalékot szereztem tőle életem alakításához." Forgó István élete alkonyán írásaiban visszatért szülőfalujához. „Csanytelek története és tájszavai" című munkájáért otthon is díszpolgári címet kapott. Vezette jó hangulatú összejöveteleinket, a köri élet fontos részét. Havonta egyszer találkoztunk, a hónap utolsó csütörtöki napján, még nyáron sem szüneteltünk. Ezeken, a Híradóban megjelent program szerint egy előadó választott helytörténeti témából beszámolót tartott, amit hozzászólások követtek. Utána szó esett a kiadvány előkészületeiről, majd kötetlen beszélgetés folyt estébe nyúlóan. Decemberben mindig évbúcsúztatót tartottunk, amelyen a családtagok is megjelentek. Pista bátyánk az utóbbi időben említette, hogy egészsége nincs rendben, de nem panaszkodott. Változatlan szorgalommal gyűjtötte a kéziratokat, szerkesztett és írogatott. Azonban a gyilkos kór legyőzte szervezetét, 2009 júliusában elhunyt. Váratlan távozását megdöbbenéssel fogadta családja, sok barátja és mi, a Makói Honismereti Kör tagjai. Július 30-án emlékére megemlékező gyászösszejövetelt tartottunk. A Kör mindenese, alapítója nehezen pótolható, nagy űrt hagyott maga után. A további vezetést a korelnökünk, Szabó Jenő alapító tagunk vállalta. Mindig akadt elég téma, így a Makói Honismereti Híradó évi két alkalommal megjelenhetett. A kiadványunkban közölt írások tanúskodnak honismereti körünk tagjainak érdeklődési területeiről, és egyben fémjelzik a Makói Honismereti Kör munkáját. Szabó Jenő sokoldalú, aktív szerző. Szívesen foglalkozik szőkébb hazájának, a Vertán-telepnek a történetével, néprajzával, szokásaival, a disznótorokkal és a gyermekek játékaival. Könyv alakban megjelent munkái: „A cigányzenészek albuma", „A makói színészek egy csokorban", „A makói fotografálás története". A villanyvilágítás makói bevezetését folytatásokban közölte. A numizmatika szakértője, képeslap gyűjteménye kiállításon szerepelt.
