Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)

Válogatott dokumentumok

kint a gátőrháznál voltak élelmezve, ebédet és vacsorát kaptak. A töltésen dolgozókat tejszállító autók látták el a vízzel a községi Vízmű kútjából.

Május vége felé a sok esőzés következtében elgyomosodtak a földek, munkaerőre lett volna szükség.

Május 27-én a termelőszövetkezetek kérelemmel fordultak a felsőbb szerveinkhez, hogy engedélyezzék a munkaképes nők hazaszállítását mezőgazdasági munkák végzésére azzal, hogy este vissza lennének szállítva. Ezt a felsőbb vezetők megértéssel vették tudomásul, és május 28-án elrendelték a munkaképes nők naponta való hazaszállítását, esti visszaszállítással.

Május 28-án a járási tanács v. b. szükségesnek látta és elrendelte kirendeltség létrehozását Hódmezővásárhelyen, hogy az odatelepített lakosság ügyeit intézze.

A hivatal 29-én meg is nyílt, az odatelepített női tanácsi dolgozókból (Pálfi Jó- zsefné). Feladatuk az volt, hogy vegyék nyilvántartásba az ott tartózkodó marosleleiket és az esetleges ügyeiket, intézzék.

Ezt megelőzően a védelemvezető intézkedést tett arra, hogy minden férfi személy meglátogathassa nő hozzátartozóit, a napi visszatéréssel.

Június 3-án biztonságosabbaknak látva a helyzetet, mindkét folyó igen lassan, de apadni kezdett, ennek következtében sor került ezen a napon a nők hazaszállítására, ami egy nap alatt megtörtént, kifogástalanul autóbuszokon.

Lakosságunk elhelyezése Hódmezővásárhelyen kifogástalan volt. Igen lelkiismeretesen törődtek az elhelyezéssel, a kitelepítettek problémáival. Nagyon sokan dicsekedtek, igen kevés volt azok száma, akik komolyabb panaszt emeltek volna. Vásárhelyen különösen a karhatalom és a Vöröskereszt volt az a szerv, amely nagy segítséget nyújtott, de maga a városi tanács is.

Június 3-tól kezdett az élet a rendes mederbe visszatérni. Mindenki nagy erővel hozzálátott a munkájához, különösen a mezőgazdaságban volt nagy szükség a munkaerőre.

1970. június 17-én újabb veszély jelentkezett a Körösök által. Ekkor az egyik vízügyi alakulatot, a gyulaiakat haza is vezényelték. Helyettük a mohácsiakat kaptuk. A Körösök miatt újabb kitelepítési tervet kellett készítem Makóra való kitelepítéssel. Szerencsére erre sor nem került.

Június 20-a után lassan-lassan a folyók vize apadt és annak nyomán a közerő igénybevétele is csökkent, csökkentve lett a gépkocsik létszáma, el lettek vezényelve a katonai alakulatok. Június hó végére a járás több községében megszűnt a III. fokú készenléti szolgálat. De Maroslelén csak július 3-án.

Az árvízveszély szerencsés kimenetelét az alapos felkészülés, a kifogástalan hozzáállás, a nagymérvű segítségadás biztosította.

Később szereztünk tudomást arról, hogy maga Kádár elvtárs is foglalkozott a sorsunkkal és üzenetet is küldött, elismerését a jó helytállásért.

A községi tanácsi vezetés minden segítséget megkapott felsőbb szerveitől, igen jó volt a kapcsolat a vízügyi szervekkel, a katonasággal. Határozottan kimondhatjuk, hogy a nagy veszély úgyszólván hibamentesen múlt el.

Maroslele, 1970. június 30.

Bozsik István vb. titkár Benkő Antal vb. elnök

védelemvezető h. védelemvezető

346