Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
volna. Mivel Makó teljesen rá van építve a Marosra, évezredeken keresztül a makói nép sorsa az volt, hogy vagy víz ellen, vagy a vízért küzdött. Még 3 hónappal ezelőtt azért küzdöttek, hogy ellent tudjanak állni a víznek, ma pedig nincs ivóvíz a városban. Az idén a Maroson soha nem tapasztalt árvíz vonult le, május 17-től 20-ig odáig jutottak, hogy ki kellett telepíteni azt a várost, amely Szeged befogadására volt felkészülve. A város közben majdnem annyi erőt befogadott, mint kitelepített, de ezek szakerők voltak. A városnak magára kellett vállalni ezt a terhet azért, mert úgy nézett ki, hogy Makó város központjának három méteres vízzel kell számolni órákon belül. Dönteni kellett a legszomorúbb dologban és el kellett engedni a lakosságot olyan helyre, ahol viszonylag biztonságban voltak az emberek. így kapott Szentes is több mint másfélezer embert. Szentes is, Hódmezővásárhely is olyan szívesen és szervezetten befogadta a makóiakat, hogy azt érezték, mintha otthon volnának, lelkűkben az ezernyi gonddal. Később majdnem visszafogadták a szentesieket, de szerencsére erre nem került sor, pedig képesek lettek volna az egész megyét magukra vállalni, mert már átérezték, mit jelent ez. Elmondja, hogy a makóiak lelkében olyan defekt volt, hogy megy ott a termelés, de az árvízről nem szeretnek beszélni, pl. a szórakozóhelyek, piaci élet és minden, ahol azelőtt nagyobb társadalmi élet volt, ma üresek, nem látogatják, örülnek, ha családjuk körében lehetnek. 2,5 hétig voltak távol, de lelkileg összetörte őket az árvíz. Az a szerencséjük, hogy szocializmus van az országban és 25 év alatt ez a rendszer az intézményeit így meg tudta erősíteni, ennek köszönhető, hogy Makó védelméhez mindent megkaptak, órákon belül. Teljesen kiürült Makó, aki otthon volt, a gátakon volt. Soha ne adja a történelem, hogy egy várost ki kelljen üríteni, mert nem élhet egy város nő, gyermek és öreg nélkül, és nem élhet egy város mesterséges életet sokáig. Hogy mégis elviselte Makó ezeket, annak köszönhető, mert érezték az otthon maradottak, hogy Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Kopáncson a társadalom, a párt és tanácsi szervek és dolgozók keblükre ölelték a makóiakat, és mindennel ellátják. Most még nagyobb problémák vannak. Új utak elsüllyedtek a városban, kivesztek a csonthéjas gyümölcsösök, elvesztette a város zöldség területét és minden drágább, mint a megyében bárhol. Ebben kell nekik a segítség, megveszik az árut, csak hozzák el. Soha ne kerüljön egy város ilyen helyzetbe. Még egyszer szívből, 30 000 ember nevében megköszöni az állami testület előtt a segítségnyújtást. Dr. Bajomi Sándor a tanácsülés elnöke: Dr. Forgó elvtárs hozzászólására válaszolva elmondja, hogy amit a szentesiek tettek, az kötelességük volt, és biztos abban, hogy a makóiak ugyanolyan szeretettel, vagy még jobban fogadták volna a szentesieket. Ez a társadalmi rendszer lényegéből fakadó. Azt kívánja, hogy soha ne kelljen ilyen feladatot megoldani, ne legyen többé árvíz. A zöldségszállítás kérdésében a tsz- ekkel tárgyalni fognak. 342
