Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
MAKÓI ÁRVÍZVÉDELMI HÍRADÓ 8. szám Az első felszabadult magyar város megújhodását hirdették a transzparensek a 25. évfordulón, földből nőtt lakóházak, új játszóterek, önfeledt gyermekek kacaja: Makó még szebb, még boldogabb jövőjének volt hírnöke. Ki hitte volna akkor, hogy szeretett városunk puszta létének fenntartása — néhány hónap múltán — páratlan emberi összefogást, kéthetes szakadatlan harcot kíván. Május 21-én este a városi tanács nagytermében elhangzott kiürítési parancs után gyermeküket féltő, fátyolos szemű édesanyák, reményt vesztett betegek és öregek szívbe markoló látványa töltötte meg a várost. Nem volt más választás...nem kockáztathattunk, szüléink, gyermekeink és asszonyaink biztos helyre kellett, hogy menjenek. De az itthon maradottaknak sem volt könnyű, az egyre áradó Maros nem adott időt a töprengésre. A gátak védelme szigorú rendet és fegyelmet követelt. Országunk párt és állami vezetői, a megye párt és tanácsi apparátusa Makóra összpontosította mindazt az emberi és technikai erőt, melyet Makó kritikus helyzete tett szükségessé. Dübörgő kétéltűek, termésköveket és homokzsákokat szállító tehergépkocsik robaja zengte be az útvonalakat. Katonai, rendőri és karhatalmi egyenruhások szerte a városban..., különös hadiállapot. A példátlan emberi teremtőerő, a szovjet és magyar, a makói és vidéki megbonthatatlan összefogás leláncolta az elemeket, megmentette a 30 000 lakó városát. A veszély ellenére is nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy szeretett hozzátartozóink Hódmezővásárhely és Szentes népének féltő őrizete és ellátása alatt jó helyen vannak. És jött a boldog pillanat... Június 3-án a zászlódíszbe öltözött város veszélytelenül fogadta kitelepítettjeinket, a szemek a viszontlátás örömétől lettek fátyolosak, szeretettjeink — példásan szervezett visszatelepítés után — elfoglalhatták lakóházaikat. Nekik nem kell mondanunk, hogy mire képes a szocializmus... Megindult a város lüktető élete. „Már termelnek újra a gyárak”, az alkotó hétköznapok természetes gondjai következnek. A veszély elmúlt, de az ár elleni küzdelem milliókat emésztett fel közös kincsünkből. Párt- és tömegszervezeteink, tanácsi apparátusunk, gyáraink, üzemeink, intézményeink dolgozói hatalmas összefogás előtt állanak. Megvédett városunk, saját emberi boldogulásunk érdekében pótolnunk kell a károkat és a termeléskiesést. Meg kell szilárdítani a várost védő gáthálózatot, hogy e sorok íróinak ne kelljen Makó város életében még egyszer „Árvízvédelmi Híradó”-t szerkeszteni. Makó, 1970. június 5. Makó Árvízvédelmi Bizottság 235
