Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Múltidézés és tanulságok
vajon milyen lenne Makó a Maros nélkül? Mennyivel szegényebb egy város folyó nélkül? Hogyan lehetne ezt a vonzást feltámasztani, megerősíteni? Mikor lesz újra az, hogy „egymás mellett fekszünk: a folyó, meg én” — azt érezzük, amit egykoron József Attila? A választ természetesen nem tudhatom, csak reménykedem. Mintha fél évszázad alatt a békét vesztettük volna el. Lehet, hogy a Marost kellett volna megvédeni tőlünk, emberektől? Zárszó helyett 1995. május 23-án Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete, az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Mérnöki Kamara Csongrád Megyei Szervezete színvonalas ünnepséget rendezett a Nagyárvíz kivédésének 25. évfordulóján. Nagy megtiszteltetés ért azáltal, hogy a konferenciát mérnök kamarai elnökként én vezethettem le. Úgy gondolom, hogy az akkor elmondott konferenciazáró gondolataim ma is aktuálisak: „Az elhangzott előadásokból, megemlékezésekből kitűnik, hogy a 70-es évek Tisza-völgyi árvizeit az évszázados tapasztalatokat felhasználó mérnöki tudás és a komoly technikai háttér mellett is csak széles társadalmi összefogással sikerült legyőzni. De így történt a reform korban és történelmünk más szakaszaiban is, amikor a „ Szécsé- nyiek ”, „Vásárhelyi Pálok” és a nép névtelen fiai összefogtak és olyan világra szóló eredmények születtek haznákban, mint pl. a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása és árvízvédelmi rendszere, melynek része volt a Maros szabályozása is 1845-1872 között. Hálával tartozunk tehát nem csak a 70-es árvíz hős védőinek, hanem az előttünk alkotó generációknak is, akik két kezükkel megépítették és megőrizték számunkra a Maros és a Tisza védőgátjait, szabályozva és megzabolázva őket. A mi dolgunk sem kevesebb, mert újabb és újabb kihívásnak kell megfelelnünk és ez is csak akkor sikerülhet, ha jól felkészült szakemberek, értő politikusok összefognak a társadalom széles rétegeivel. ” Valamit hoz a víz, de vajon mit hoz a jövő? Én úgy gondolom, hogy víztől, folyótól távol nem jó lakni, folyó mellett pedig veszélyes. A folyó mellett élőknek tudniuk kell, hogy árvizek, sőt kivételesen nagy árvizek mindaddig lesznek, amíg a víz természeti körforgása meg nem szűnik. A kockázatot növeli, hogy a védtöltések építésénél felhasznált föld nem ideális építőanyag viszont ekkora tömegben más nem jöhetett számításba. Be kell látnunk azt is, hogy még mindig jobb a kelleténél több víz, mint a vízhiány. Sikeres védekezésre ugyanis nagyobb esélyünk van, mint a vízcsinálásra. És reménykedjünk abban, hogy az utóbbira nem lesz szükség akkor sem, ha folytatódik a globális felmelegedés, ami a prognózisok szerint hosszabb téli csapadékos időszakot, tehát nagyobb árvízveszélyt és hosszabb nyári csapadékhiányt, tehát vízhiányt eredményezhet régiónkban. A mediter- ránosodás mellett a szélsőséges meteorológiai és hidrológiai események szaporodására is kell számítanunk. A nagyobb árvizek kivédésére a Tisza völgyében már elkészült az új Vásárhelyi terv, sőt néhány árapasztó tározó készen is van már. Az új koncepció 21
