Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)

Bevezető az 1970. évi árvíz 40. évfordulója megemlékezéseihez

dőképességének folyamatos fenntartása, a keletkező meghibásodások állandó figyelése és kijavítása. Szeged belvárosának akkor még alacsony tégla-mellvédfala különös gondosságot kívánt. Minthogy a tetőző vízállás idején a fal maga is védővonallá vált, s az árvíz-védelem az esetleges 1000 cm-t is számításba vette, a téglafalat homokzsákokkal meg kellett támasztani.

„Második szegedi árvízkatasztrófa pedig nem lesz” — mondtuk ki néhányan, akik felelősséget éreztünk a városi és a városon kívüli töltés-rendszeren történő védekezés sikeréért.

1970. július 4-én 49 napi, éjszakákat és nappalokat egyaránt igénybe vevő védekezés hozta meg a sikert. Szeged is, az Alsó-Tisza vidék is megmenekült, s ez — amint az árvízi emlékmű egyik oszlopán is olvasható — a szegediek, a vízügyi szolgálat és a katonák hősi helytállásának, összefogásának egyaránt köszönhető.

*

Az árvizek történetének tanulságai alapján azonban aggodalommal kell szemlélnünk a sok érdemet szerzett hazai vízügyi szolgálatnak az elmúlt két évtizedben történt műszaki és személyi meggyengítését, szétaprózását, mert ahol az egység fellazul, s a hivatástudat elenyészik, a cselekvés ereje is megrokkan. Félve reméljük, hogy Ady Endre szavaiból csak a figyelmeztetés válik valóra:

„S az a szomorú és mindegy,

Hogy jó időben bennünket Sorsunkra mi sem intett”.

Vágás István

mérnök, a műszaki tudomány doktora

15