Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
en lépjen fel a rendbontókkal szemben. Könyvében így idézi Rajkkal folytatott párbeszédét, vitáját: Beszámoltam a belügyminiszternek a gyűléseinken történt eseményekről, és főleg a kommunisták állandó rendzavarásaira és erőszakos cselekedeteire utaltam. Rajk türelmetlenül hallgatott. Ezeket a dolgokat ő sokkal jobban el tudta volna mesélni, mivel a kommunista terrorszervezet legfelsőbb szintű vezetője volt. Amikor befejeztem, azonnal támadásba lendült:- Természetes, hogy megtámadtak titeket, mivel a demokrácia ellenségei vagytok! A kommunistáknak kötelességük, hogy támadjanak benneteket. Itt ülök veled szemben mint kommunista vezető és mint magyar belügyminiszter. És mint kommunista azt mondom neked, ha rajtam múlna, már nem lennétek a világon. Fasiszták vagytok és semmi keresnivalótok Magyarországon! Mint belügyminisztert sajnos kötnek a törvények. Ezért meggyőződésemet sajnos nem valósíthatom meg veletek szemben. Rendőri oltalomra azonban csak akkor számíthattok, ha rendőreim - amennyiben verekedésre kerülne sor - a verekedőket szétválasztják. Többre nem kötelez a törvény. Ezután közvetítő útján még Vas Zoltánhoz fordultam. Vas Zoltán azonban azt üzente neki: „nincs közbenjárás, a szabadságpártnak el kell tűnni". Belügyminisztériumi informátorától azt is megtudta, hogy kész a terv a szabadságpártnak, mint fasiszta pártnak a felszámolására. A letartóztatandók listája már ott van Rajk íróasztalában. Ezek után 1947 nyarán Sulyok Dezső bejelentette pártja feloszlását és külföldre távozott. Időközben folyt a rendőrségi eljárás Nagyiván János ellen. A szabadság- párt feloszlása előtti napokban találkozott Sulyok Dezsővel, aki elmondta, hogy ő külföldre távozik. Hívta Nagyivánt is, aki - lánya szerint - azt mondta: „Én nem hagyom el családomat, szülőföldemet, hazámat!" 1947 nyarán nagyjából a szabadságpárt feloszlásával egyidőben új ellenzéki, polgári pártok jelentek meg. Szegeden. A politikai élet fő kérdése volt, hogy melyik párt lép a nagy népszerűségre szert tett szabadságpárt örökébe. A helyi kommunista vezetők azt hitték, hogy a kisgazdapártból kivált Balogh István pártja tölti be ezt a szerepet. E párt alsóközponti (mórahalmi) zászlóbontó gyűlésének sikertelensége azonban azt bizonyította, hogy tévedtek. Ezután a Bálint Sándor nevével fémjelzett Demokrata Néppártra gondoltak, holott a városban eléggé nyilvánvaló volt, hogy a polgári fejlődésért, a polgári demokráciáért harcba szálló függetlenségi párt a szabadságpárt örököse. Pfeiffer Zoltán, a párt vezetője kérte is Nagyiván Jánost, hogy vállaljon képviselőjelöltséget. Ellene azonban rendőrségi eljárás folyt, így nem vállalhatott képviselőjelöltséget. 87
