Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
Nagyiván tehát a fölművelő és a gazdatársadalom csatlakozását jelentette be. A földművelő társadalom minden bizonnyal az egész parasztságot jelentette, de külön is hangsúlyozták a gazdatársadalom, vagyis a birtokos gazdálkodók rétege csatlakozásának fontosságát. Korábbi álláspontjának megfelelően bírálta a kialakult rendszert, amely „a termelő kezeket guzsbaköti". Elítéli az idegen náci és nyilas eszméket. Elismeri, hogy vallás nélkül is lehet élni, de elfogadhatatlannak tartja, hogy vallástalanok uralkodjanak a vallásosok felett. Ezzel tehát a kommunista ideológiát s a kommunista törekvéseket utasítja el. Bírálja a B-listázást, a kormány intézkedéseit. Itt is hangoztatja a cikkeiben kifejtett alapvető gondolatát, hogy a keresztény vallásosság a magyar nemzeti identitás fontos eleme, ezen az alapon lehet igaz nemzeti egységet teremteni. Az új párt iránti érdeklődés - minden bizonnyal Nagyiván cikkei, fellépései, kifejtett gondolatai nyomára - Budapest után Szegeden és környékén volt a legerősebb. A párt szegedi gyűléséről visszaemlékezésében Sulyok így ír: 1947. január 5-én Szegeden, Magyarország második legnagyobb városában tartottuk meg második gyűlésünket. A siker, ha lehet, még nagyobb volt a budapestinél. Órák hosszat kitartottak az emberek a csípős hidegben, akiknek nem jutott hely a Nemzeti Színházban. Legnagyobb hatása Nagyiván Jánosnak volt, a szegediek által nagyon szeretett parasztképviselőnek. Úgy tudott a nép nyelvén beszélni, mint senki más. Némcthy Jenő a magyar rádióért felelős Ortutay Gyula szerepét bírálta. A szegedi gyűlés volt az utolsó, melyet - hála Vas Zoltán közbelépésének - még végig zavartalanul megtarthattunk. Mikor a kommunista pártvezérek látták, hogy a nép városban és vidéken egyaránt tömegesen tódul a zászlónk alá, titkon elhatározták, hogy a népgyűléseken többé nem hagynak minket szóhoz jutni. Nagyiván János felszólalásában a kormányzatot bírálta, mondván, hogy emberek ezrei, s köztük talán ártatlanok sínylődnek börtönökben s internálótáborokban. Olyan párt jelent meg tehát Szeged politikai közéletében, amely nyíltan ellenzéki politikát hirdetett. Az ellenzékiség nem állt távol a lakosság nagy részétől, hiszen a Horthy-rendszerben hosszú időn keresztül a parlamenti választásokon az ellenzéki pártok magas szavazatarányt értek el. Az ellenzéki hangulatú rétegek abban a tudatban éltek, hogy ellenzékiségükkel a demokráciát szolgálják. A városban a kisgazdapárt ellenzékbe szorítottan működött, 81
