Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
nagy részt vállalt Nagyiván János, akit jól ismertek a városban és a tanyavilágban, hiszen már 1939-ben a kisgazdapárt országgyűlési képviselője volt. 1945 tavaszán Szegeden a földosztás azt jelentette, hogy a mintegy 7 ezer kisbérlő tulajdonába kapta a várostól bérelt földjét, amelyen már évtizedek óta gazdálkodott. A nem mezőgazdasági foglalkozású bérlőktől elvették bérelt földjüket, és földnélkülieknek vagy kisbérlőknek juttatták. A nem mező- gazdasági foglalkozású bérlők közül néhányan nem nyugodtak bele földjük elvesztésébe, a földbirtokrendező tanácshoz fordultak, néhányan pert indítottak. A viták és perek lezárulása többségében azzal járt, hogy a földhöz jut- tatottak megtartották földjüket. A szegedi földhözjuttatottak többsége gyakorlatilag nem újgazdaként, nem felszerelés és gazdálkodási tapasztalat nélkül kezdte új életét, hanem régi gazdaként. Most már azonban nem bérelt, hanem saját tulajdonú földjén folytatta gazdálkodását, termelő munkáját. A feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolása, a földosztás a demokratikus átalakulás legfontosabb gazdasági, társadalmi és politikai lépése volt. Megszűnt a nagybirtokos osztály létezésének gazdasági alapja, és ezzel társadalmi és politikai befolyása jelentősen csökkent. A társadalmi viszonyok is változtak: a társadalom rendi formáinak, a rendi társadalomszerkezetnek a gazdasági pillérei összeomlottak, és lehetővé vált a polgárosodás, a polgári társadalomszerkezet kialakulásának folyamata. A demokratikus átalakulás megkezdése azt jelentette, hogy a megszálló szovjet hatóságok támogatását élvező kommunista párt mellett a többi párt is kiépítette szervezeteit, és egyre nagyobb politikai befolyásra igyekezett szert tenni. Kezdett kiépülni a többpártrendszeren alapuló demokrácia. A kommunista párt megnyilvánulásaiból, módszereiből kezdett kiderülni azonban, hogy ők a demokráciát másként értelmezik, mint a többi párt. A kommunisták is demokráciáról, népi demokráciáról beszéltek, de úgy vélték, hogy a nép, a munkásosztály érdekeit csak ők képviselik következetesen. Ezért pártjuknak vezető szerepet követeltek, és az őket ért minden bírálatot reakciósnak, sőt fasisztának minősítettek. Pártjuk vezető szerepéből, a népi demokrácia kommunista értelmezéséből az következett, hogy egy bizonyos átmeneti időszak után fel kell számolni a kapitalizmust, létre kell hozni a proletárdiktatúrát, vagyis a pártállami diktatúrát. Mindez országosan és helyileg egyaránt a kommunista párt és a többi párt közötti élesedő viták, ellentétek forrása lett. A kommunista párt agresszivitása növekedett, mert végső esetben számíthatott a megszálló szovjet hatóságok támogatására. Szegeden ilyen tekintetben 53
