Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
Bevezető
BEVEZETŐ A Horthy-rendszer idején Szegeden az ellenzéki Független Kisgazdapárt csak az 1939-es országgyűlési képviselőválasztások előtt jelent meg. A párt fő helyi képviselőjelöltje Shvoy Kálmán nyugállományú tábornok volt, aki összekülönbözve az országos és helyi hatalmasságokkal az ellenzéki politizálást választotta. A listán szerepelt ifjú Nagyiván János (1893-1961) gazdálkodó is, akit igyekvő, korszerű gazdálkodást folytató gazdának ismertek a városban. Shvoy Kálmán régi politikai társai, a hatalom helyi képviselői minden nemtelen eszközt és módszert - a bűzbombák alkalmazását, gyűlései megzavarását - felhasználtak annak érdekében, hogy a kisgazdapárt szimpatizánsait megfélemlítsék, a választókat eltántorítsák az ellenzéki kisgazdapárt támogatásától. A rendszer képviselőinek ezzel az ádáz fellépésével is magyarázható, hogy a kisgazdapárt a szavazatoknak csak 8,3 százalékát nyerte el. Ez sem lebecsülendő eredmény volt akkor, hiszen a szélsőjobboldal, a nyilas mozgalom előretörése miatt mind a szociáldemokrata párt, mind a Rassay Károly vezette liberális csoport még kevesebb szavazatot kapott. A sikertelenség ellenére Nagyiván János kitartott pártja mellett. A parasztság felemelkedése érdekében szükségesnek tartotta a nagybirtokrendszer felszámolását, a földreformot. Bírálta a parasztságot sújtó Juracsek-féle beszolgáltatási rendszert. 1944 őszén részt vett a kisgazdapárt helyi szervezetének újjászervezésében. Az ügyvédekből, értelmiségiekből álló helyi vezetők között ő képviselte a helyi gazdatársadalmat, ő volt a valódi kisgazda. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Szegedről három kisgazdapárti képviselő került be, Balogh István (páter) mórahalmi plébános, Wagner Gyula mérnök, köztisztviselő, valamint ő, Nagyiván János gazdálkodó. Vagyis közöttük is egyedül ő volt az igazi kisgazda, a helyi gazdatársadalom valódi képviselője. A helyi kisgazdapárti szervezet elsősorban neki és az ő politikai tevékenységének köszönhette, hogy 1945-ben a párt politikai befolyása fokozatosan növekedett a helyi lakosság és nem kevésbé a gazdák, a tanyai parasztság körében. Beszédeiből, gondolatvilágából, stílusából a hallgatói, a gazdák, a tanyai parasztok megérezték, hogy ő a soraikból való, ő az, aki ismeri életüket, gondjaikat, törekvéseiket, ő az igazi képviselőjük. Politikai gyűlésein a gazdák, a tanyai parasztok nagy számban jelentek meg. A városban, a helyi nagykiterjedésű tanyavilágban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ő a helyi gazdatársadalom jellegzetes képviselője, őt tekintik a gazdák politikai vezetőjüknek. 9
