Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
1887-re alig változott a hivatal személyzete; csupán a végrehajtók száma nőtt meg: a belterületen 14-re, külterületen 8-ra; a külterületről viszont eltűntek az adóintők. Az adófizetés olyan körülményes és hosszadalmas volt, hogy aki „adót akart fizetni, legkevesebb fél napra kellett magát bekvártélyozni a városi adóhivatal sötét helyiségeibe”. A „régi rendszer” szerint a befizetett adónak az adófőkönyvbe való bevezetése a fél adókönyvecskéjéből történt; az adófelügyelőnek a közigazgatási bizottságban előterjesztett észrevételei alapján kezdeményezett adóeljárási reform (1887:142., 255.) könnyített az adófizetők helyzetén. Lényege az volt, hogy ezután az adópénztárban a — városnegyedenként, körzetenként működő — pénztártisztek pénztári naplót is vezettek, s ebből történt a befizetések elkönyvelése is a főkönyvbe.114 Az 1890-i reform gyökeres változást hozott az adóhivatal szervezetében, ameny- nyiben 1. elnöki, 2. pénztári, 3. számviteli és 4. behajtási osztályokra oszlott. Az elnöki osztálynak — egyben az egész adóhivatalnak — a vezetője az adóügyi tanácsnok lett. O osztotta föl a személyzet között a munkát, felügyelt az adópénztárra, eljárt a hivatal nevében, meghallgatta az adóügyi panaszokat és megadta a fölvilágo- sításokat. Helyettese az osztályvezető, az övé meg az adótiszt volt. A pénztári osztály egy adószedőből — mint osztályvezetőből — és két naplóvezető ellenőrből állott. Miként addig, ezután is óvadékkötelesek voltak. Befizetéseket csak délelőtt (8-tól 12 óráig), vasárnapokon déli 1 óráig fogadtak el. Az adópénztár változatlanul havonta adta át az illetékes kir. adópénztárnak és a városi házipénztárnak a befolyt pénzt. A számviteli osztály vezetője egy hivatali főtiszt volt, aki egyidejűleg a behajtási osztályt is vezette. A kilenc adótiszt, a kilenc segédadótiszt, a földnyilvántartó és két segéd-földnyilvántartó, valamint két írnok képezte személyzetét. A kincstári jogilletékeket és a vidéki adókat ezúton is külön adótiszt intézte írnokával. A számviteli osztály munkatársainak részletesen meg volt határozva feladat- és hatásköre. A behajtási osztály szintén a hivatali főtiszt alatt állván, személyzete a 14 bel- és a 8 külterületi végrehajtóból, valamint a két belterületi kézbesítőből állt. Az adó végrehajtási eljárást az 1883: XLIV. te. szabályozta. 1897-ben semmi lényeges változás nem történt, hacsak az nem, hogy az elnökiből főnöki osztály lett, a külterületi végrehajtók száma pedig 8-ról 6-ra csökkent. 1904- ben maradt minden a régiben. Az 1910. évi adóhivatali reformról a Szegedi Napló is cikkezett. Szekerke Lajos adóügyi tanácsnok a tanácsnak előterjesztett javaslatában arra hivatkozott, hogy a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóságnak a városi adóhivatalban 1908. február 10-14- én megejtett vizsgálata rendetlenséget és elmaradást tárt fel, mire a közgyűlés segéderők felvételét szavazta ugyan meg, az alapjaiban 1884-ben megállapított szervezet reformja azonban így is elkerülhetetlennek látszott. Az 1884-i szervezeti szabályzat szerint a városi kilenc adókerületre lévén osztva, elvileg minden kerület adóbeszedési ügyeit egy-egy adótiszt és egy segédtiszt intézte, a valóságban azonban kezdettől fogva egyesítették a II. és IV., valamint a VI. és VII. adókerületet, hogy egy-egy adótiszt, illetve segédadótiszt külön a hadmentességi adóval, valamint az illetékkel és idegen adókkal foglalkozhasson. Ez okozta a hátralékos ügyintézést. Az immár tíz 114 T. 9508/1886. lt.; Újdonságok. A városi adóhivatal új szervezete. SZN 1887. okt. 5. 97
