Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

A tisztújításon a főjegyzői és a tanácsnoki állások betöltése után ezt nyomban megejtették. Az időközben megürült tanácsnoki vagy főjegyzői helyet kellett először betölteni, s csak utána a polgármester-helyettesi megbízást. Amennyiben a polgár- mester és helyettese egyidejűleg akadályozva lett volna, a polgármester-helyettességre megválasztható tanácstagok közül az „ily minőségben töltött szolgálati évek szerint idősb tanácstag” látta el a helyettesítést.

Az 1873-i szervezeti szabályrendelet a tanács mellett még ismeri a jegyzői hivatalt, amely a főjegyzőből és két aljegyzőből állt. A jegyzők jogait és kötelességeit az 1870: XLI1. te. szabályozta.

A főjegyző 1875-ig — mint az korábban láttuk — ellátta a polgármester helyettesítését s az árvaszéki elnöklést is; ez utóbbi megbízatást akkor az V. ügyosztály vezetője vette át tőle.

Mint főjegyzőnek rendes feladatkörébe tartozott:

a) város nyilvános és titkos levéltáranak fölügyelete (ez utóbbinak egyik kulcsát ő birtokolta);

b) a városi iroda felügyelete;

c) a közgyűlési jegyzőkönyvek, felterjesztések, jelentések és levelek szerkesztése;

d) a törvényhatóság nevében kiadott egyéb okmányok szerkesztése, kiadmányozása;

e) a „kiadóságtól” átvett tárgyak közgyűlési napirendre való tűzésére való előkészítése (adminisztratív tekintetben);

f) a közgyűlési jegyzőkönyvek másolatainak a Belügyminisztériumba való felterjesztése és

g) minden olyan kötelesség, melyek teljesítését a törvény vagy a közgyűlés reá ruházta.

Az egyik aljegyző a polgármester mellett a tanácsülésekben, a másik az árvaszéknél működött. Ezen felül teljesíteniük kellett mindazon teendőket, melyekkel megbízattak; „a jegyzői kar önmaga által elintézendő megosztás szerint”.

Érdekes az 1884-i szöveg; fönntartja ugyan, hogy a jegyzői hivatal háromtagú, csupán az aljegyzőket nyilvánítja jegyzőkké, pontosabban tanácsjegyzővé és árvaszé- ki jegyzővé, mégis a jegyzők közé sorolja a hat osztályjegyzőt is.

A főjegyző rendkívüli megbízatásait — a polgármester helyettesítését, az árvaszéki elnöklést — elveszítette ugyan, szorosan vett jegyzői hatásköre azonban kibővült. Jogosult lett a tanácsi és árvaszéki jegyzőt a közgyűlésen és közigazgatási bizottságban (1876: VI. te. 8., 9. §§) alkalmazni és helyettesítteteni; rendelkezett a közigazgatási irodával, így az ottani rendszeres írnokok közül egyet állandóan a főjegyzői könyvtár fölügyeletére, „s egyéb segédkezésre” alkalmazhatott. Külön hivatalszolga állott rendelkezésére. Hatáskörébe tartozott a városi sokszorosító gépre és személyzetére való fölügyelet is.

A tanácsjegyző a polgármester mellett mint elnöki jegyző és mint az elnöki iroda vezetője működött; vezette a tanácsülési jegyzőkönyveket; közgyűlési vagy polgár- mesteri megbízásból fontosabb bizottságban vagy küldöttségben a jegyzői vagy előadói tisztet is ellátta. A tanácsjegyző akadályoztatása esetén a polgármester a tanácsülésbe jegyzőül berendelhette az árvaszéki jegyzőt is.

77