Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
A bizottságok a tárgy fölvilágosítására nem közgyűlési tagot is fölkérhettek, különösen városi tisztviselőket, akik kötelesek voltak az ülésen megjelenni, s fölvilágosí- tást adni. A meghívottak „döntő szavazattal” azonban nem bírtak. Amint a bizottsági tagok „megállapodásra” jutottak, saját kebelükből előadót választottak, aki a többségi véleményt képviselte a közgyűlésen, ahová a kisebbség véleménye írásban volt beterjesztendő. A bizottságokat a közgyűlés háromévenként, mindig a törvényhatósági bizottság választott tagjai felének újraválasztása után újította meg. Tagjaik rendszerint csak a törvényhatósági bizottsági tagok lehettek, akik automatikusan kiváltak a bizottságból is, ha tagsági joguk megszűnt. Szükség esetén így bizottsági pótválasztásra is sor kerülhetett. Ha a törvény úgy rendelte, kivételesen egyes bizottságoknak a törvény- hatósági bizottságon kívül szakférfiak is tagjai lehettek. A közgyűlés eseti (ad hoc) különbizottságokat is felállíthatott. Volt két bizottság (a színügyi és az építkezési), melyet a tanács bízott meg. A tanács egyébként fontosabb ügyekben valamennyi bizottság véleményét kikérhette. A bizottságok ügykörét, ha csak törvény vagy szabályrendelet másként nem rendelkezett, a közgyűlés állapította meg, sok esetben azonban ez szabályozatlan maradt; nőmén est omen : az elnevezésük utalt a minden esetben pontosan körül nem határolt hatáskörükre. A bizottsági elnökök az 1884. és 1887. évi statútumok szerint az illetékes ügyosztályvezető tanácsnokok, jegyzőik pedig az illetékes osztályjegyzők voltak. Az 1890. évi módosítás lényegesen változtatott ezen, amennyiben kimondta, hogy a bizottságok elnöke a polgármester vagy helyettese, akadályoztatásuk esetén pedig az „illető előadó tanácsnok”, 1904-től minden tanácstag, tehát tanácsnokokon kívül a főjegyző, a főügyész vagy a főkapitány is lehetett. A bizottságok eljárása továbbra is megfelelt az eredeti házszabályi rendelkezéseknek. A bizottságok tagolása eltérő szempontok szerint történt 1890 előtt és után. 1871/73-ban még mindössze hat szakbizottságot állítottak föl: a) a háztartási és közgazdászatit, b) az építkezésit, c) a közegészségit, d) a pénzügyi és pénztárit, e) a jogit és f) a köznevelés és oktatásit. Szervezetüket, tagságuk összetételét a közgyűlés esetileg határozta meg. 1884-től, majd 1887-től az állandó és szakbizottságok már kétfélék lettek: I. véleményező és előkészítő, valamint II. önálló jogkörrel felruházott bizottságok. Az előbbiek a közgyűlési határozatok tökéletes előkészítését szolgálták; segítségüket — különösen a közgyűlés elé kerülő ügyekben — a tanács is igénybe vehette. Az utóbbiak olyan bizottságok voltak, melyek „törvény, szabályrendelet vagy közgyűlési fölhatalmazás alapján a részükre előírt teendőkben” jártak el. 1890-től a bizottságok háromfélék lehettek: A) törvény erejénél fogva alakítottak; B) a szervezeti szabályrendelettel meg szervezettek és C) külön szabályrendelet alapján a tanács által megbízottak. A következőkben ez utóbbi csoportosítást használjuk; mégis úgy, hogy számokkal utalunk az előbbi fölosztásra is. A) A törvény erejénél fogva alakított bizottságok 61
