Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
vók szétküldésének minimális határideje a közgyűlést megelőző 24 óra korlátozódott. A közgyűlés többször is hiába próbálkozott ennek 4 napra való bővítésével, a belügyminiszter az 1886:XXI. te.-re való hivatkozással minduntalan elutasította. Egyedül a törzsvagyon elidegenítésével kapcsolatban maradt meg a 8 napi határidő. Voltak olyan tárgyak, melyek egy, a törvényben meghatározott időpontig megtár- gyalandók s elfogadandók voltak. Ilyen volt pl. a költségvetés, melyet eredetileg az októberi, 1887-től a szeptemberi, valamint a zárszámadás, melyet a májusi közgyűlésen kellett tárgyalni és elfogadni. A központi választmányi, valamint a közigazgatási bizottsági tagok megválasztásának időpontját az elnök állapította meg. A közgyűlés elnöke a főispán, hiányában vagy akadályoztatása esetén a polgár- mester, mindkettőjük akadályoztatása esetén pedig a polgármester-helyettes (helyettes polgármester) volt. így rendelte a törvény, s vele összhangban 1884-től a statútum is. A házszabályok szerint a közgyűlés rendszerint a polgármester havi jelentésével vette kezdetét; ezt követte az előző ülési jegyzőkönyv hitelesítése, majd a legalább 24 órával előbb beterjesztett önálló indítványok és interpellációk fölvétele és vitája, végül a szorosan vett tárgysorozat. Az utóbbiról a házszabályok 9. §-a kimondta: „Általánosságban napirendként a kifüggesztett és az ülésben felolvasandó tárgyalás- sorozat állapíttatik meg, kivéve, ha a közgyűlés valamely tárgyat sorrenden kívül kíván felvenni és elintézni.” 1884-től a polgármesteri beszámolót az évnegyedes árvaszéki és a féléves köz- igazgatási bizottsági jelentés követte; ezek után az előre bejelentett interpellációk és indítványok következtek, majd a felsőbb hatósági leiratok, a tanács és más hivatalok előterjesztései, „azon sorrendben, amint azok a tárgysorozatban felvéve vannak, mitől sem az elnök, sem a közgyűlés el nem térhet”. A tárgysorozatot — a napirendet — így végeredményben az elnök állapította meg, melybe a közgyűlés nem szólhatott bele. 1890-ben — azon túl, hogy a számonkérő szék féléves jelentése is kiemelt tárgy lett — ezen csupán annyit változtattak, hogy a közgyűlés elhatározhatta: a „rokon természetű tárgyakat” együtt tárgyalja. Az 1904. évi statútum-szövegezés szerint rendes közgyűlésen a tárgysorozat ösz- szeállítása után érkezett rendeletek, átiratok és jelentések és a napirendre tűzött tárgyakkal össze nem függő átiratok is tárgyalhatok voltak, ha azok póttárgysorozatba legalább 24 órával korábban fölvétettek s a főjegyzői hivatalba közszemlére kitétettek. Az 1872/73. évi házszabályok az interpellációkról csupán azt mondták ki, hogy a bejelentésüket követő legalább 24 óra elteltét követő időben történő tárgyalásukról a közgyűlés határoz (6.§). A szervezeti szabályrendelet 1884. évi szövegezése szerint a polgármesteri és egyéb jelentések után csak olyan interpellációk terjeszthetők elő, amelyek még a közgyűlés megkezdése előtt a közgyűlés tartásának napján délelőtt 11 óráig az elnökségnél bejelenttettek. Ez írásban vagy az elnökségnél nyitott interpellál ciós könyvbe való rövid bejegyzéssel történhetett. Az interpelláció csak az interpelláló jelenlétében volt tárgyalásra fölvehető, különben csak megújítása esetén kerülhetett közgyűlés elé. Az interpelláció, ha csak arra a polgármester vagy az illetékes előadó nyomban nem válaszolt, kiadatott a tanácsnak, amely a következő rendes közgyűlésen felelt. A választ, melyre az interpelláló viszontválaszt adhatott, a közgyűlés vagy tudomásul 57
