Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

ai) az utóépítési- és fenntartási pénztárt,

aj) a közúti, vashíd- és rakpartfenntartási pénztárt,

ak) a cseléd-ösztöndíjalapi pénztárt,

al) az összes alapítványokat,

am) az 1884:IV. te. hatálya idején a középítési alapot és lététéit, valamint

an) az a-d) pontbeli pénztáraknak a gyűjtőpénztára is volt, amelybe „az összes pénztárak időközönként a város jövedelmeit beszolgáltatják”.

A házipénztár ezért valóságos főpénztár lett, amint 1872-től 1884-ig is az volt, s ekkor keresztelték át indokolatlanul házipénztárának. A közgyűlés készségesen visz- szaállította a korábbi elnevezést, főpénztárnokká keresztelve át vezetőjét, akit egyébként „a közönség által a régi hagyományoknak megfelelően igen helyesen” továbbra is főkamarásnak neveztek.71

A századfordulón — miként azt a Szeged története erre vonatkozó helyén (3: 656- 663.) részletesebben áttekintettem — több mint négy esztendőn át folytak a reform- munkálatok, melyek az 1900. október 22-i költségvetési vitával kezdődtek (1900: 524/1-2.), s a szervezeti szabályrendelet átfogó módosítása belügyminisztériumi jóváhagyásának 1903. november 19-i közgyűlési kihirdetésével fejeződtek be (1903: 735.). A kiadások apasztását előkészítendő eleinte (1900-1902) egy ad hoc egyszerűsítő bizottság is foglalkozott az üggyel, majd azt a szervezőbizottság vette át, s terjesztette a tanács révén a közgyűlés elé (1902-1903). Az előkészületi munkálatok több szálon futottak. Külön foglalkoztak a városi intézmények, pl. a városi választó- kerületek újraszabályozásával; az átfogó reformból is ki-kiemeltek néhány részletkérdést — így a tanyai kapitányok ügyét —, míg végül — a részkérdésekben (pl. a tanyaiaknak kedvezőbb közgyűlési tárgysorozat-összeállítás ügyében) való fellebbezések minisztériumi elbírálásával vált teljessé a reform. E revideált szervezeti szabály- rendelet 1904. január 1-én lépett hatályba.

Amint az eddigi reformoknál, most is csak a legfontosabb és legjellemzőbb módosításokat emelem ki, a részleteket A szervezet c. részbe utalom.

Szeged lakossága az 1901. évi népszámlálás szerint 100.270 polgári személyt számlálván, a törvényhatósági bizottság a törvény értelmében a maximális 400 tagból, közöttük 200 virilis (legtöbb adót fizető) és 200 választott tagból állhatott volna. A törvény értelmében egy helyhatósági választókerület legfeljebb 600 választót számlálhatott, ezért többet meg kellett osztani, a kilencediket pl. három részre is. E felosztás, valamint az 1881 óta sokszor követelt arányos képviselet beosztás az 1902. évi választói névjegyzéken alapult (4.§). E változás bevezetésére — figyelemmel a hat évre szóló mandátumokra — csak fokozatosan kerülhetett volna sor.

Polczner Jenő ezzel szemben indítványozta, hogy 1. ne az 1902. évi, hanem „a mindenkor érvényes összeírási lajstrom alapján” állapítsák meg a kerületek képviselői arányát; 2. a reform bevezetése ne három , illetve hat év múltán, hanem azonnal történjék. A többség leszavazta. Ez törvényen alapult, hiszen 1. a választókerületi beosztást a statútum módosításakor érvényben lévő választói névjegyzék alapján lehetett csak megállapítani, ami persze nem zárta ki a későbbi módosításokat; 2. a mandátum háromévenkénti választásokkal hat évre szólt, s ez a határidőt csökkenteni törvény71 T. 1896:3914. lt.

47