Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
IV. 421 12 V. 536 14 VI. 487 14 VII. 447 14 VIII. 787 22 IX. 1542 44 Tóth Pál főjegyző könnyen elhárította az ellenzéki javaslatot, mondván, igaz ugyan, hogy a törvény a mandátumok számának és arányának tízévenkénti újra való megállapítását írta elő, ám egy 1892. évi belügyminiszteri körrendelet „a törvényt bizonytalan időre hatályon kívül helyezte”.69 E fölülvizsgálat néhány módosításra vezetett ugyan, a törvényhatósági szervezetet azonban alapjaiban nem érintette. Tekintsük át ezek fontosabbjait a tárgyalás és a szakaszok sorrendjében. A szervezőbizottság javasolta, hogy a polgármesternek vagy helyettesének akadályoztatása esetén ne valamely szak- vagy segédhivatal vezetője legyen az eseti (ad hoc) bizottságok elnöke, hanem az ügyet előadó tanácsnok. A tanács ebbe így azért nem egyezhetett bele, mert ez az illető tanácsnokot sürgős és fontos ügyek elintézésében gátolná, miért is a 36. §-nak — a közgyűlés által elfogadott — kiegészítése úgy hangzott, hogy e bizottságok „elnökeit a közgyűlés, illetőleg a tanács jelöli ki”. Egyébként a háromévenként újraválasztandó bizottságok közé besorolták magát a szervezőbizottságot is, amelyet eseti bizottságként tíz évvel ezelőtt küldött ki a közgyűlés, s azóta még tagjait sem pótolták, pedig a legtöbbet tevékenykedő bizottság volt (36. § B.). A polgármesteri hivatal teendői törvényi rendelkezések folytán, mint az ügyforgalom is mutatta — 1890-ben 1762; 1895-ben 3768 ügyfél volt —, úgy megnövekedtek, hogy az ott működő egyetlen aljegyző már nem tudta azokat ellátni, ezért egy új osztályjegyzői státust szerveztek mellé (48. §). A közgyűlés a tanács hatáskörét kiterjesztette a városi vállalkozók, valamint a koncesszióval bírók felügyeletére is (51 .§, 7. bek.). E feladatkört az „arra hivatott városi közegek” ugyan eddig is ellátták, „mégis a felelősség megállapítása és a város érdekeinek megóvása” végett, a szerzett tapasztalatok alapján szükség volt, hogy „a tanácsnak felügyeleti kötelezettsége nyilvánvalólag előírva legyen”. A közgyűlés nem látta teljesíthetőnek a tiszti főügyész azon igényét, hogy a jog- gyakornoki állás helyett egy harmadik alügyészi státus is szerveztessék, azt tartotta ugyanis, hogy a fő- és az alügyész, a tiszteletbeli ügyészek szükségszerinti bevonásával, el tudja látni feladatát akkor is, ha a bíróságok egyszerre tűznének ki a várost érintő (sommás) tárgyalásokat. Az egyetlen, megszüntetésre ítélt joggyakomoki státus helyett újabb két írnokit szervezett a közgyűlés, s így a tiszti ügyészi hivatalban öt írnok lett. A tiszti főorvos előterjesztése nyomán az egészségügyi szervezet számos pontját érintette a revízió. így pl. a város közvetlen környékét képező feketeföldeket a szomszédos városi orvosi kerületekhez, s nem a külterülethez csatolták (131.§ 4. bek.). m A szervező bizottság ülése. SZN 1896. jan. 17. 44
