Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

Legtöbb változás a tiszti, segéd- és szolgaszemélyzet körében történt. A javaslattevő bizottság ugyan hiába kívánta bővíteni — egy almémökkel szaporítani — a mérnöki hivatalt, a közgyűlés megmaradt a két (al)mérnök mellett (140. §). A belügyminiszter is hozzájárult — egyelőre csupán kétévi időtartamra — egy újabb árvaszéki ülnöki, egy második alkapitányi és egy útbiztosi, valamint egy újabb adószedői, egy városi végrehajtói, két adóintői, három kézbesítői, két gátőri és tíz rendőri státus létesítéséhez. Ezzel szemben visszautasította egy új számtiszti segéd, továbbá az árvaszékhez második írnok és három új napidíjas beállítását. A közgyűlés ez utóbbiakat az új törvény (1877: XX. te.) nyomán fölszaporodott munkán kívül azért is kifogásolta, mert az árvaszéknek már megelőzőleg két írnoka volt.

A fő problémát a városra egyre nagyobb terhet jelentő fizetések okozták. Igaz, három „állomás” — egy írnoki és két csőszi — megszűnt, néhány tisztviselő — a két alügyész, a főmérnök, a könyvvivő és a várnagy — fizetése csökkent; másoknál — a főpénztámoknál, a gazdásznál, a várnagynál, a haláleset felvevőnél — a pótlékok megszűntek, ugyanakkor a főjegyző, a főszámvivői könyvvivő és a második almérnök fizetését növelni kívánta a Város, ám ebbe a miniszter már nem egyezett bele. Szerinte 1872-ben „a tiszti létszám és a fizetések az akkor úgy is felcsigázott igényeknek megfelelően rendeztettek”. A várost évi 113 363 forint fizetés terhelte; időközben — főként az adótörvények követelte létszámnövelések nyomán — ez az összeg már 148.898 forintra emelkedett. Ha teljesen elfogadta volna az újabb igényeket — számításba véve a csekély apasztást is —, akkor ez az összeg most 161 132 forintra rúgott volna. A két évre jóváhagyott változtatások még így is 5810 forint többletkiadást eredményeztek.20

Noha nem áll rendelkezésünkre az 1878-ban módosított szervezeti szabályzatnak sem kéziratos, sem nyomtatott szövege, bizton föltételezhető, hogy az 1872/73-ban megszövegezett közgyűlési házszabályok is ekkor foglaltattak bele. Erre vall az is, hogy amikor 1879-ben — a Víz után — Magyar János indítványára módosították a vasárnapi ülésekre vonatkozó rendelkezést, a házszabályok vonatkozó pontja már a szervezeti szabályzat 6. §-aként nyert említést. Arról volt szó, hogy a hétköznapi folytatólagos üléseket ne délelőtt — mint addig —, hanem a tagok elfoglaltságára tekintettel délután tartsák.21

Az árvizet követően egyébként két lényeges módosításra került sor a városi szervezetben: a tanácsi ügyosztályok számának és hatáskörének változtatására és a mérnöki hivatal kibővítésére.

A kiküldött bizottság jelentése szerint ekkor már hét ügyosztály között oszlottak el a feladatok. Az 1875. évi számonkérő széki jelentés még hat osztályról szólt; a hatodik az adóügyi volt. Ez az adóhivatal átszervezésével függött össze, ezzel ugyanis az adóügyi-igazgató a tanácsban előadói jogot nyert (1873:498.).

Az ügyosztályok új hatáskörének megállapítását, az ügyeknek „rokonságuk” szerinti csoportosítását Zombory Antal tanácsnoknak, az I. ügyosztály vezetőjének, a házilag kezelt javadalomnak minősülő fogyasztásiadó-ügyek felügyeletére kiküldött bizottság elnöki tisztéről való lemondása váltotta ki. Zombory tanácsnok megsértődig. 1877:552-555., Ki. 1878:141., 171. 21 Kj. 1879:464., Ki. 1879:464., 1880:15.

19