Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Önkormányzat és rendőrség. Adalékok a szegedi rendészeti szervezet dualizmus kori történetéhez (1872–1918)
törvényhatósági bizottság alkossa meg a rendőrség ügyviteli szabályzatát. Rainer József rendőrfőkapitány ennek elutasítását indítványozta, mondván: a városi szervezeti szabályzat VIII. fejezete tartalmaz mindent, ami statútumba való, "a rendőrkapitányi hivatal hatáskörébe utalt hatósági teendők ügyében az egyes tételes törvényekben, kormány- vagy helyhatósági szabályrendeletekben van az eljárás előírva, s azok szabályszerű ellátásáért [...] a rendőrfőkapitány a felelős". A tanács javaslatára a törvényhatósági bizottság 1904. február 3-án 1904:54. sz. határozatában fölírt a belügyminiszternek, hogy az 1901 :XX. te. 34. §-a alapján kibocsátandó törvényhatósági ügyviteli szabályzatban a rendőrségi ügyvitelről is intézkedjék. (A közigazgatási bizottsági ügyvitelt a 127.000/1902. BM sz. rendelet, az árvaszéki ügyvitelt pedig a 128 000/1902. BM sz. rendelet szabályozta.) Tisza István belügyminiszter 23.716/1904. BM Ein. számon igenlően válaszolt erre: az év folyamán kiadandó a városi ügyviteli szabályzat a városi rendőrség ügyvitelével is foglalkozik majd.7 E szabályzatot forrásainkban nem találni. Pálfy József törvényhatósági bizottsági tag, a későbbi polgármester 1906-ban — többek között — egy rendőri szolgálati pragmatika és a rendőrségi szervezeti szabályzat sürgős elkészítését indítványozta; ez az 1906. szeptemberi közgyűlés elé került.8 Szabályrendelet e kérdésekről most sem jött létre. Somogyi Szilveszter főkapitány majdan ugyancsak polgármester 1908-ban utasításában oktatta ki a rendőrlegénységet tudni- és tennivalóiról. A füzet nincs meg; a Szegedi Napló részletesen ismertette a megszólításra és figyelmeztetésre, az előállításra, a bekísérésre, a fegyverhasználatra, a személymotozásra és a házkutatásra vonatkozó részeit.9 2. A rendőrség átfogó reformjára nem, csupán kiegészítésére, bővítésére került sor; ahogyan az élet hozta magával, olykor pedig egy-egy idejétmúlt tisztséget meg is szüntettek. A lényegesebb változások a következők voltak. Bár az 1869:IV. te. elvileg elválasztotta az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, későbbi törvények mégis bíráskodási jogot is ruháztak az önkormányzati közigazgatásra. E föladatokat Szegeden a rendőrség oldotta meg. Különösen kiemelendő itt az 1877:XXII. te., amely a kisebb polgári pereket, valamint az 1880:XXXVII. te., amely a kihágási eljárást ruházta a törvényhatóságra. Az előbbire éppen az 1878. évi tisztújítás előtt kerülvén sor, jó alkalom volt második alkapitányi (községi bírói) tisztség létesítésére. 1880-ban az is bonyolította a helyzetet, hogy valamennyi statútumot hozzá kellett idomítani a kihágási kódexhez, össze kellett őket gyűjteni s a belügyminiszterhez záros határidőn belül felterjeszteni.10 Az üggyel megbízott jogi szakbizottság, ha sürgetésre is, eleget tett feladatának, s új első alkapitányi tisztség szervezését javasolta kihágási bíróként, aki mellé "írnoki állomás" létesítése is szükségessé vált. A közgyűlés 1880. november 28-án elfogadván ezt, a tanács az állásszervezést Tisza Lajos királyi biztoshoz, a szabályrendeletekre vonatkozó részt pedig a belügyminiszterhez terjesztette föl. 11 7 Uo. 809/1904. lt. 8 A rendőrség újjászervezése. SZN 1906. aug. 18. 9 Utasítás a rendőrségnek. A főkapitány rendelete. SZN 1908. márc. 12. 10 TÓTH PÁL: A városi tanács szorult helyzetéről. SZN 1880. szept. 4.; CSML Szeged tan. ir. 7357/1880. lt. 11 CSML Szeged th. biz. jkv. és ir. 1880:493. 108
