Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
A tanyai kapitányok és esküdtek kinevezése, felmentése vagy elmozdítása a polgármester hatáskörébe tartozott. Közvetlen felügyeletüket eredetileg a rendőrfőkapitány, 1904-től a polgármester látta el. A kapitányi és esküdd állások tiszteletbeliek és bizalmiak lévén, a hatóság által a külterület ími-olvasni tudó, képzettebb és értelmesebb polgárai közül azokat szokták volt kiszemeltetni, akik „kiváló igyekezet, szorgalom, becsületesség, kifogástalan erkölcsi és családi élet, emberbaráti jó érzelem és tapintatos bánásmódjuknál fogva a közigazgatás körül való segédkezésben s a közjó előmozdításában való közremunkálásra alkalmasnak és értékesnek” mutatkoztak. A tanyai kapitányok és esküdtjeik esküt tettek, s bár hivataluk tiszteletbeli volt, tiszteletdíjat azért kaptak: a tanyai kapitányok 200, a helyettes kapitányok („első esküdtek”) 100, az esküdtek pedig 60 forintot, sőt saját személyükben és két igavonó jószágukért is közmunkamentességet élveztek. E tiszteletdíjért is sok támadásnak lévén kitéve, 1904-től a tanyai kapitányok — lévén állásuk valóban csupán tiszteletbeli — tiszteletdíjat nem kaptak, megemelkedett viszont beosztottjaik tiszteletdíja: az esküdtek 120, a helyettes kapitányok pedig 200 korona évi tiszteletdíjban részesültek. A szabályzatok részletesen szabályozták a tanyai kapitányok és esküdtek hatáskörét. A tényleges tevékenység 1904-re — amint a megemelt tiszteletdíj is mutatja — súllyal az esküdtekre tevődött át. A tanyai kapitányok (esküdtek) figyelmének felügyeleti hatáskörben ki kellett terjednie a kapitányságuk területén előforduló minden rendellenességre, közérdekű ügyre, s minden olyan esetre, amely hatósági beavatkozást igényelt. A 11 pontban fölsorolt különös teendők 1904-ig magukat a kapitányokat terhelték, az esküdtek pedig csak segédkezet nyújtottak nekik, 1904-ben viszont megfordult a helyzet, mert a tényleges munkavégzés ez utóbbiakra hárult. A tanyai kapitányok helyetteseikkel megállapították az alájuk beosztott esküdtek munkafelosztását; felügyeletet gyakoroltak az esküdtek fölött, s mint a hatóság bizalmi férfijai eljártak közérdekű ügyekben. A tanyai kapitányok — 1904-től esküdtjeik — nevesített felügyeleti teendői a következők voltak. 1. Őrködtek a városi és tanyai kapitánysági határok, valamint a birtokhatárok megjelölése, a közutak, hidak, városi faültetvények fölött; a foglalásokat, pusztításokat, rongálásokat, valamint a haszonbérek el- vagy parlagon hagyását a hatóságnak késedelem nélkül jelentették. 2. Szemmel tartották a közbiztonságot, a lopást, rablást és más bűntényeket azonnal jelentették a pusztai rendőrségnek. 3. Fölügyeltek a közegészségi állapotokra; a járványt, a kuruzslást és az oklevél nélküli bábák működését azonnal jelentették a hatóságnak. 4. Felügyeltek az állategészségügyre, és a bajokat a hatóságnak nyomban jelentették; az esetleges zárlati őröket ellenőrizték. 5. Szemmel tartották a hadkötelezetteket, a hatóságnak jelentették a szökéseket. 6. Ügyeltek az iskolakötelesek beíratására, figyelemmel kísérték az iskolalátogatást; a mulasztásokat jelentették a hatóságnak. 7. Őrködtek a kártékony rovarok és a szerbtövis irtása fölött. 8. Felügyeltek a vadászati tilalom betartására. 102
