Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
kön megállapodtak abban, hogy a továbbiakban együttműködnek egymással. Az új kisgazdapárti vezetőség Szegedi Kis Újság néven március 17-től napilapot jelentetett meg. Ezekben a hetekben a Baloldali Blokk az országban további tömegtüntetések, „népítéletek” szervezésével, B-listák összeállításával, népi szervek felállításával igyekezett céljait elérni. Mindez azonban egyre inkább kiváltotta a tömegek, a lakosság, a közvélemény ellenérzését, hiszen a baloldali pártok politikai ellenfeleiket kiáltották ki reakciósnak, s a „népítéletek” sokszor a politikai vagy a személyi bosszú eszközeivé váltak. Balogh István március végi esztergomi beszédében a kisgazdapárt nevében azt követelte, hogy „legyen már vége a forradalomnak!”. Különösen a falusi és városi tulajdonos rétegek, a gazdák, az iparosok, a kereskedők, a tisztviselők, a polgárság és a kispolgárság idegenkedett a baloldali pártok által szervezett tüntetésektől, „népítéletektől”. A kialakult hangulatot jól tükrözték a március közepén tartott szegedi ipartestületi választás eredményei. Ezt megelőzően mind a kommunista, mind a szociáldemokrata párt iparosok és kereskedők részére gyűléseket, tanácskozásokat szervezett. Tudatában voltak annak, hogy e társadalmi réteg fontos szerepet tölt be a város gazdasági, társadalmi életében, és politikailag sem elhanyagolható tényező. Az 1945-ös parlamenti választás azonban azt bizonyította, hogy e réteg zöme a kisgazdapártot támogatta szavazataival. A helyi ipartestület elnöke azonban Katona András volt, aki egyben a kommunista párt városi vezetői közé tartozott. Az ipartestületi választáson a két munkáspárt közös listával indult, viszont a jórészt kisgazdapárti befolyás alatt álló iparosok csoportja Független Iparosok néven külön listát állított, amely 790 szavazatot kapott, míg a két munkáspárti hivatalos lista csak 206-ot. így a Szegedi Kis Újság március 19-én arról számolt be, hogy „a független iparosok hatalmas győzelmet arattak az ipartestületi választáson”. A munkáspártiak nem akartak belenyugodni vereségükbe. Arra hivatkoztak, hogy az ipartestületnek 2500 szavazati joggal rendelkező tagja van, akik közül nagyon kevesen vettek részt a választáson. A Délmagyarország már március 19-i cikkében támadta a testület új vezetőit. Azt állította róluk, hogy „jobboldali elemek” s a múltban a jobboldali rendszer kiszolgálói voltak. Noha az új kisgazdapárti vezetőség együttműködésre törekedett a kommunista párttal, a viszony közöttük nem javult. A kommunisták továbbra is a régi módon támadták a kisgazdapártot, s agresszív politikájuk gyakorlatilag ellenzékbe szorította a kisgazdapárt helyi szervezetét. A város közéletében folyt a harc a reakciósnak kikiáltott köztisztviselők közigazgatásból történő kiszorításáért. A városi törvényhatósági bizottság március 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen egyhangúan elfogadták a városi közigazgatás létszámcsökkentésére vonatkozó tervezetet és a B-listára felvett tisztviselőket azonnali hatállyal felfüggesztették. Ez ügyben azonban a kulisszák mögötti és pártok közötti vita elhúzódott, s a végleges döntéseket csak jóval később hozták meg. A lakosság hangulatát némileg befolyásolta, hogy a népbíróság ekkoriban hozott ítéletet Tukats Sándor és Szögi Géza ügyében. Tukats Sándor volt főispánt életfogytiglani 88